Browsing Category

SPIRIT & SOUL

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

HONNAN TUDOD, HOGY Ő AZ IGAZI?

2018-02-11
love_blogger

A szerelem és házasság témakörében van néhány ezerszer feltett, de megválaszolatlan, univerzális kérdés, amely mint minden nőt (ne is tagadd!), engem is folyton foglalkoztatott, mint például: Honnan tudod, hogy ő az igazi? Létezik olyan, hogy lelki társ? Igaz, hogy a szerelem elmúlik pár év után?

Ezeken a kérdéseken persze főképp addig rágódtam, amíg totálisan egyedül voltam, és kosztümös-romantikus filmeket nézve, sóhajtozva vártam a hercegemre. Amikor valakivel mégiscsak találkoztam, aki minimális érdeklődést mutatott szentimentális személyem irányában, rögtön elkezdtem az aggódást, bizonytalanná váltam, és elindultam a kombinálgatások kavargó spirálján (valószínűleg az előbb említett, jótékony hatású filmeknek köszönhetően): Vajon ő az, akivel leélem majd az életem? Mit is kéne pontosan éreznem? Persze tudtam, hogy higgadtan kellene kezelni a dolgokat – de bevallom, sokszor nem sikerült, mert annyira szerettem volna végre én is megtalálni a páromat.

Viszont volt egy dolog, ami mindig segített a helyére tenni bennem az érzelmeket – amikor olyan lányokkal és srácokkal beszélgettem, vagy olyan párok történetét olvastam, akik már megállapodtak. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, bármennyire is keresem őket – vagy még inkább, hogy ezek a kérdések nem a helyes kérdések. Rájöttem, hogy mindenkinek más és más története van, másképp éli meg a társválasztást és épp ez az, ami olyan izgalmassá és széppé teszi ezt az egészet, hogy sosem tudhatod, Veled hogyan fog megtörténni. Ami még fontosabb, hogy ezekből a sztorikból bátorságot merítettem, ezek a történetek erőt adtak ahhoz, hogy  ne pattogjak,  türelmes legyek, és bízzak abban, hogy a megfelelő időben tudni fogom, hogy mi a megfelelő döntés.

Mindezt azért meséltem el, hogy megértsd a legújabb kis cikksorozatom célját, amellyel szeretnélek bátorítani és megnyugtatni (ahogy korábban engem is megvigasztaltak mások, még ha nem is tudtak róla), ha még bizonytalanul keresed életed szerelmét, hogy ne aggódj, rá fogsz találni.

Kiválasztottam párat a fentebb emlegetett kérdések közül, amelyeket aztán feltettem 5 boldog házasságban élő, fiatal párnak – hátha vannak olyan tippjeik, vagy olyan gondolataik, amelyek inspirálóak lehetnek mások számára is (aminek külön örültem, hogy volt, ahol a férjek is válaszoltak, wohoo!).

Ezúttal, ebben a Valentin-nap alkalmából íródott cikkben az alábbi kérdésekre láthatjátok a válaszokat (az enyémet a bejegyzés végén!): Honnan tudtad, hogy Ő az igazi? Volt valamilyen különleges, körülírható vagy körülírhatatlan érzésed, vagy a szerelem mellett racionális megfontolás is volt pont Vele összekötni az életed?

szerelem

Máté (30): Racionális megfontolásnak szerintem az előkészítő szakaszban van szerepe (például kizárni, hogy ki az, aki nem jöhet szóba :) ), de alapvetően érdemes rugalmasnak lenni az elképzelésekben. Korábban mindig azt hittem, hogy csak azért mondják az emberek, hogy tudta az elején, hogy ő az igazi, mert utólag már könnyű ezt mondani, és saját magát is ezzel nyugtatja meg. De mégis, érzi az ember az elején (de nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit), talán egy olyan belső hangot, hogy „nyugi, ez jó lesz”.

Anna (27): Volt különlegessége, de nem annyira érzésnek mondanám, inkább annak az atombiztos tudásának, hogy „ez jó lesz”. Én a racionalitást sem tartom elhanyagolhatónak, mint második legfontosabbat a bizonyosság után. Érdemes mérlegelni, hogy ki milyen családból, háttérből jön, hogy áll a hittel/vallással, mik a prioritások az életében, milyen a jelleme, a múltja, hogy képzeli el a jövőjét – tudunk-e azonosulni ezekkel, vagy inkább idegen a világa. Ahogy az ősi, bibliai bölcsesség tartja „vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”.

 igazi-szerelem

Ilka (28): Nem tudom pontosan megfogalmazni, számomra a férjem mindig is különleges volt. És lehet, hogy bután hangzik, de filmbeillően pillangó-gyomor érzésem volt tőle, ha a közelemben volt. A kezdetektől nagyon inspirált a személyisége az aktivitásra és az egyre jobbra való törekvésre.

Dalma (28): Egyszerűen tudtam, egy abszolút biztos érzésem volt, csak úgy láttam a jövőmet, hogy Ő is az életem része. Nem tudtam azt elképzelni, hogy Ő nincs jelen benne. Ez egy belső bizonyosság volt.

divatblog-inspiracio

Lilla (27): Hát, nekem volt pár próbálkozásom Ádám előtt, és abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy akkor onnantól egy pár leszünk, akkor az előzőknél kapásból volt egy „ez nem az igazi” érzésem. Amikor Ádámmal kimondtuk, emlékszem, hogy vártam azt az érzést, de az volt a furcsa, hogy sehol nem volt. :)

Ádám (32): Egyszerűen tudtam, hogy nincs szükségem senki másra soha többet az életemben.

megerzes-intuicio

Ábel (28): Az első benyomás nekem fontos volt. Fanni nagyon kedves volt nekem már elsőre is, ami hosszútávon sem múlt el, különleges érzés volt.  A megismerkedésünk előtt már kb 3 évvel kiszemeltem Őt.

Fanni (28): Én inkább intuitív személynek tartom magam, és ebben a dologban is így gondolkodtam. Ez számomra is inkább egy megérzés volt – már az első találkozásunkkor nagyon jó érzésem volt vele kapcsolatban.

magyar-blog

Nekünk Danival nem egészen szokványos a történetünk – miután először találkoztunk, pont költözőfélben volt… Ő elment Grazba, én pedig Budapesten maradtam (egy kicsit szomorúan). Pedig amikor először beszélgettünk, rögtön szerelembe estem – és azt hiszem az „estem” a pontos kifejezés arra, ami velem történt. Egyszerre volt csodás és egy kicsit ijesztő, feltartóztathatatlan érzés, így végül egy kicsit örültem is neki, hogy elköltözik. Majd másfél évvel később újra felvette velem a kapcsolatot és megint találkoztunk – ami számomra azóta is megdöbbentő, hogy teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Amint belenéztem a kedves szemeibe, tényleg tudtam, hogy ő az, mintha valaki a fülembe suttogta volna, hogy „őt kerested mindig”, és nyoma sem volt annak a zaklatott szerelemnek, amit először éreztem vele kapcsolatban, minden csendes és békés lett.

Ez egy nagyon személyes történet, sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e Veletek, de számomra rettentő tanulságos volt több szempontból is – ekkor értettem meg, hogy mekkora jelentősége van a helyes időzítésnek az ember életében, és hogy az érzések mennyire változékonyak tudnak lenni. Mindkettőnk számára fontos volt a fejlődésben az a külön töltött másfél év, és rendkívül hálás vagyok érte – én például megtanultam, hogy hogyan tudok nagyon boldog és teljes lenni akkor is, ha épp egyedül vagyok…

És szerinted? Nagyon szeretném hallani a Te gondolataid is!

Az illusztrációkat én készítettem.
/A neveket a válaszadók kérésére megváltoztattam.

INSPIRATION MUSIC MIX OTHER SPIRIT & SOUL

15 DOLOG, AMIRE ÉRDEMES ODAFIGYELNED, HA AZ ESKÜVŐDET SZERVEZED

2018-01-13
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_140__MG_9550_1

Megígértem Nektek, hogy mesélni fogok az esküvőnkről – de arra gondoltam, hogy ezt a beszámolót mindenképpen megpróbálom egy kicsit hasznosabb formába ölteni, hátha segítségül lesz azoknak, akik még a nagy nap előtt állnak.

Még augusztusban, egy csodálatos, napsütéses délután mentem férjhez a szerelmemhez, egy gyönyörű kúria kertjében, a legkedvesebb rokonaink és barátaink körében. Viszonylag kis esküvőnk volt, nem szerettünk volna óriási felhajtást, egyszerű, kedves és természetes eseménynek képzeltük el ezt a napot, amelyet már életem egyik legboldogabbjaként tartok számon – most pedig arra gondoltam, hogy 15 pontba szedve megosztom Veletek azokat a tippeket, amelyekre érdemes figyelnetek, ha éppen az esküvőtöket szervezitek!

A fotókon a mi lakodalmunkat láthatjátok, a képeket a Just Stay Natural párosa készítette.

1. A HELYSZÍN

Mielőtt bármi másba belefognál, a legfontosabb, hogy megtaláld (és gyorsan le is foglald!) a megfelelő helyszínt. Én mindig is egy meseszép kertben, vadregényes környezetben képzeltem el ezt a napot, de amikor elkezdtünk keresgélni, még csak hasonlót sem találtunk. Aztán rengeteg, teljesen más jellegű opció is felmerült – több helyszínt személyesen is megnéztünk, de egyiket sem éreztük a miénknek.

Amikor elkezdesz keresgélni, rájössz, hogy igazából ezernyi funkcionális dolgot figyelembe kell venni: legyen könnyen megközelíthető minden vendég számára (cruel reality – sajnos itt már eleve vesztésről indul a helyzet…), esetleg tudjon szállást kínálni pár messziről érkezett rokonnak, eső esetén legyen hova behúzódni, férjetek el mindnyájan, legyen elég parkolóhely, legyen megfizethető, és nem utolsósorban kívülről és belülről is legyen az ízlésednek megfelelő… Még sorolhatnám az apróságokat, de egy biztos – valamiből engedned kell majd, tehát légy kész kompromisszumokat kötni!

Fél év vadászat után, épp amikor már kezdtem volna nagyon elkeseredni, ráakadtunk a pusztazámori Barcza kastélyra, nem messze Budapesttől. Ódon kis kúria, csodálatos, vad kerttel – amikor beléptünk, olyan érzés fogott el minket, mintha egy másik, elfeledett időben találtuk volna magunkat. Régi, vintage kincsek kápráztak a szemeink előtt, és minden sarokban vagy kis asztalkán találtunk valami szépséges meglepetést – egy antik hajómodellt, vagy törékeny, díszes porcelánt, amelyekről a műkereskedő tulajdonos órákat tudott sztorizni. A kert tündérmesébe illő, órákat lehet kóborolni a hatalmas fák között, a tavacska partján, vagy ücsörögni a borostyánnal befuttatott kőteraszon.

Rögtön tudtuk, hogy EZ AZ – de ne hagyd magad becsapni a képek által, itt is voltak apró problémák, amelyek megoldásra vártak (például székeket kellett rendelnünk, kötött volt a létszám…). Egyébként ha hasonló helyszínre vágysz, akkor szívből ajánlom ezt a kis kastélyt, mert amellett, hogy gyönyörű, még a megfizethető kategóriába tartozik, a csapat pedig nagyon kedves és segítőkész. Ha nem tudod, hol kezdd a keresgélést, akkor érdemes esküvői fotósok, esküvői blogok igazi menyegzőket bemutató sorozatait nézegetned – sokszor belinkelik a helyszín weboldalát is, így könnyebben és célirányosabban nézelődhetsz!

20170826_Rebi+Dani_wedding_f_179__MG_3463
small_2
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_237__MG_3694
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_418__MG_4280

2. A PINTEREST HASZNOS DOLOG, DE…

… ne vidd túlzásba, és mindig tartsd észben, hogy az nem a valóság. Miután az első nehézségen túl vagy, és megtaláltad a helyszínt, elkezdhetsz töprengeni a berendezésről és a dekorációról is. A pinteresten számtalan fantasztikus ötletet láthatsz, de képtelenség mindet megvalósítani egyszerre (főképp, ha szűk budgethoz vagy kötve), és az álmodozásnak egyszer véget kell érnie, le kell tenned a voksod egy-egy dolog mellett. Ha már döntöttél valami felől, például megvan a ruhád, kitaláltad az asztaldíszeket, akkor többet ne görgesd végig a pinterest feeded, mert biztosan fogsz találni egy újabb, még szebb ruhát vagy egy még igézőbb gyertyatartót, és a végén csak elégedetlen leszel. Ráadásul mint tudjuk, a tökéletesség elérhetetlen, de ha mégis az a célod, és fontosak számodra a külsőségek, a környezet, akkor…

3. KÉRJ FEL EGY DEKORATŐRT VAGY ESKÜVŐSZERVEZŐT

Nyilván nem mindenki teheti meg, de ha kevés időd van a szervezésre, az ültetőkártyák vagdosására, vagy a koszorúk elkészítésére, de mégis szeretnéd, ha minden gyönyörű lenne, akkor mindenképpen érdemes elgondolkodni azon, hogy felkérj egy dekoratőrt vagy esküvőszervezőt, aki segít Neked.

Én nem tettem, egyrészt, mert erre sajnos már nem volt keret, másrészt pedig mert amúgy sem szerettünk volna óriási felhajtást – a helyszín már önmagában is épp elég dekoratív volt. Arra gondoltam, hogy amire szükségünk lesz, azt anyukámmal ketten simán össze tudjuk dobni (elvégre mindketten szuper-kreatív lelkek vagyunk), de arra nem számítottam, hogy a 8 órás munka, a különböző projektek és a Grazban való albérlet keresés, majd költözködés közben konkrétan semmi idő sem marad majd arra, hogy azt az “egy-két apróságot” elkészítsük. Szóval a végén mindent az utolsó két hétben próbáltunk összekapni – és ezt a stresszes kapkodást higgyétek el, ha lehet, jobb elkerülni! :)

Egyébként soha nem fogom tudni kellőképp megköszönni anyukámnak ezt a rengeteg sok segítséget. Biztosan zavarba is fogom hozni ezzel, de én rettentő büszke vagyok rá – ő készítette el az összes virágdekorációt, a csokromat, a szalagos koszorúkat, a hajdíszemet és még egy csomó apróságot, ráadásul sokkal szebb lett minden, mint ahogyan én először elképzeltem. A barátnőim és a család többi tagja a helyszínen segített mindent elrendezni, szóval nekik is hála és köszönet – ez igazán személyessé és meghitté tette az egész környezetet!

A meghívónkat, amelyet alább láthattok egy fotón – én készítettem.

new
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_420__MG_4287
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_422__MG_4294
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_428__MG_0275_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_410__MG_3004
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_017__MG_2515
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_018__MG_2520
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_174__MG_3528
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_170__MG_3383

4. A RUHA

Minden kislány arról álmodozik, hogy milyen menyasszonyi ruhája lesz – de amikor a megvalósítás következik, konkretizálni kell az elképzeléseket, és igent mondasz egy fazonra, akkor az is igaz, hogy nemet mondasz az összes többi szabásvonalra, díszítésre. Mivel a barátnőimmel van egy kis menyasszonyi ruha brandünk, és már több tucat ruhát elkészítettünk, pontosan tudom, hogy ez milyen nehéz döntés a legtöbb lány számára, hiszen egyszerre mindent szeretnénk ami valaha megtetszett, amellett, hogy kényelmes is legyen – szóval itt újra előjön a fentebb említett, hasznos kis 2-es pontunk, vagyis, ha már megvan, milyen lesz a ruhád, NE nézegesd többet a pinterestet! :)

Mindegy, hogy varratod, bérled, vagy egy szalonban vásárolod meg, itt egy elég nagy összegre kell számítanod, szóval ha nem szeretnél sokat költeni rá, és nem olyan fontos a számodra, hogy tündérhercegnőként tündökölj egy abroncsos tüllfelhőben (ha igen, én azt is megértem 😀 ), akkor érdemes inkább körülnézni webshopokban, a Zarában vagy más üzletekben, mert rengeteg szépséges, egyszerű ruhát lehet találni fillérekért. Az egyik barátnőm például az ASOS-ról rendelt egy púderrózsaszín ruhát, és álomszép menyasszony volt benne!

És, hogy miért kerül annyiba egy varratott vagy szalonban vásárolt menyasszonyi ruha, amennyibe? Ezt a kérdést gyakran felteszik nekem, ezért kitérek erre is: az, hogy a Te elképzelésed szerint, a saját, pontos méreteidre legyen megtervezve, kiszabva, igazítva a ruha és tökéletesen mutasson rajtad, az számtalan munkaórát, egyeztetést és próbát jelent. Emellett egy földig érő, finom anyagokból készülő ruhához több méter minőségi, drága textil szükséges, és ha különleges díszítést is szeretnél rá, például gyöngyözött csipkét, akkor még annak a felapplikálását és anyagdíját is add hozzá a képlethez…

Én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Lilla (a fent emlegetett menyasszonyi ruha brandünk, a Hey Darling egyik tagja, akinek örökké hálás leszek) elkészítette nekem a szabásmintát és megvarrta a ruhámat – én pedig megterveztem a motívumokat, és arany szálakkal, flitterekkel valamint rózsaszín gyöngyökkel kihímeztem őket. Körülbelül két hét volt, mire készen lettem a díszítésekkel, még az utolsó előtti éjszaka is ezen dolgoztam… De megérte! :)

Ha hasonló ruhára vágysz, akkor nézd meg a márkánk facebook oldalát, és írj nekünk nyugodtan a heydarlingbridal@gmail.com email címre!

A cipőmet Londonban vettem a River Island üzletében – pontosan egy ilyen, lilás-rózsaszínes, csillámló, bokapántos, arany csatos cipőre vágytam, igazából azóta se hiszem el, hogy ráleltem!

20170826_Rebi+Dani_wedding_f_021__MG_2569
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_022__MG_9148_1
small_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_028__MG_2588
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_029__MG_9156_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_032__MG_2609
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_033__MG_2615
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_080__MG_9379_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_057__MG_9297_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_060__MG_2772
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_065__MG_9321_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_156__MG_3231 másolata
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_023__MG_2526

5. KÉSZÍTS PRÓBASMINKET ÉS FRIZURÁT!

Én saját magamnak készítettem a sminkemet és a frizurámat is (rengeteg, szuper tutorialt találhatsz youtubeon!), de akár profikra bízod (és ezzel kiiktatsz még egy stresszforrást!), akár megoldod magadnak, a lényeg, hogy próbáld ki a hajadat és a sminkedet is a nagy nap előtt, hogy ne érjen csalódás és biztosra menj. Már említettem, de itt újra megteszem: a kontyomat díszítő, kis leveles félkoszorút anyukám készítette.

6. ÉTEL-ITAL-TORTA

Ez lesz a legnagyobb kiadásod a listán – biztosan ezt is meg lehet oldani “okosba”, de itt a legegyszerűbb, ha egy szuper, régóta ezzel foglalkozó csapatot bízol meg, akik tudni fogják, milyen mennyiségekkel számoljanak és ismerik a szakma minden csínját meg bínját. (Általában a helyszínek ajánlanak ilyen catering céget!) Szerintem ezt nem érdemes túlstresszelni, biztosan minden finom lesz, a vendégek pedig elégedettek lesznek, akár csirkét, akár szarvast vagy gourmet falatokat raksz eléjük, a lényeg, hogy jól érezzék magukat az asztal körül. Ami pedig a süteményeket és a tortát illeti, mi itt is az egyszerűségre törekedtünk, és 4 normál méretű, naked tortát rendeltünk egy édes, nagykanizsai kis csapattól, az ÉdessÉgbolttól (itt már olvashattál róluk a blogomon.)

20170826_Rebi+Dani_wedding_f_458__MG_0356_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_461__MG_0371_1

7. ZENE – A HANGULAT LELKE

Az egyik legfontosabb hangulatteremtő eszköz a zene – így érdemes erre is figyelmet fordítanod! Nem árt gondolni rá, hogy kik lesznek a vendégeitek, hiszen Ti hiába vagytok a heavy metal hívei, ha a jelenlevők kellemetlenül érzik magukat tőle, a rosszul kiválasztott zene hihetetlenül nyomottá tudja tenni a hangulatot! Érdemes vidám, felemelő, az eseményhez illő dalokat választani – és ha van például egy-két indie kedvencetek, akkor azokat a klasszikusabb melódiák közé becsempészni!

Mi két spotify playlistet készítettünk, egyet a szertartás elé, a várakozás idejére, ebbe mai, akusztikus hangzású, romantikus dalokat választottunk, a másik pedig utána szólt, a vacsora közben, ebben pedig vintage klasszikusok váltották egymást. Ha ez segítség lehet Nektek is, akkor itt találjátok őket: az első playlist, a második playlist.

Dani zenészbarátai egy rögtönzött minikoncertet is adtak nekünk – este pedig az egyikőjük, Ania a dj pult mögé állt, a 70-es évek legjobb diszkódallamait játszotta és megtáncoltatott mindenkit. Jótanács – hiába szeretnél egy hatalmas partit az este végére, addig senki sem fog megmozdulni, amíg a vőlegényeddel el nem kezdtek táncolni, szóval bátorság, és álljatok a táncparkett közepére!

20170826_Rebi+Dani_wedding_f_481__MG_0535_1
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_584__MG_0822_1

8. A DRAMATURGIA

Pontról pontra és percről percre tervezd meg a napot – majd ezt a tervet ismertesd az egész családdal, és válassz ki valakit, aki magára vállalja, hogy ide-oda terelgeti majd az embereket, egyik programról a másikra, szól, hogy mikor érkezhet a torta stb. Természetesen nem baj, ha később eltértek tőle és semmiképpen sem kell rágörcsölni, de nagy segítséget fog jelenteni, ha van valaki, aki kézben tartja a dolgokat és egy terv, amihez tudjátok magatokat tartani, különben elszabadul a káosz! :)

9. NE A FOTÓSON AKARJ SPÓROLNI

Számunkra az egyik legfontosabb volt megtalálni azt, aki meg fogja örökíteni ezt az eseményt az életünkben. Annyira gyorsan lepergett a nap, és olyan sebességgel felejtünk, hogy mindenképpen szerettük volna, ha szép fotók maradnak meg emlékben, amelyekre elég rápillantanunk, és már fel is idézik a hangulatot, a fényt, a színeket, a nevetést és minden apró részletet. Ezért érdemes megtalálnod azt a fényképészt, aki ezt meg tudja valósítani, és akire rá mered bízni ezt a fontos feladatot. Mi a Just Stay Natural párosát választottuk, Petrát és Balázst már régóta ismerem, és biztos voltam benne, hogy gyönyörű képeket fognak készíteni – még egy meglepetéssel is szolgáltak, rengeteg analóg fotót készítettek, amelyek még különlegesebben ragadták meg a pillanatot!

20170826_Rebi+Dani_analog_f_027
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_192__MG_9765_1
20170826_Rebi+Dani_analog_f_051
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_194__MG_9792_1

10. NEM TEHETSZ MINDENKINEK A KEDVÉRE

Egy esküvő szervezése során rengeteg kompromisszumot kell megkötni – annyi emberre kell odafigyelni, hogy akaratlanul is lesz olyan, akinek már nem tudsz a kedvére tenni (például időpont, helyszín vagy az ültetés megválasztásnál). Ezért ne feledd, ez a ti esküvőtök lesz, a ti napotok – mindenki meg fogja érteni a döntéseiteket!

11. A VENDÉGLISTA ÉS AZ ÜLTETÉS

Számunkra ez volt az egyik legnehezebb pont, az utolsó pillanatig nem tudtuk pontosan, hogy végül hányan jönnek el, amely nyilván nehézségeket okozott aztán a szervezésben. Ne ijedj meg, ha elsőre túl hosszú a vendéglistád – a végén úgyis csak a meghívottak 80%-a fog tudni eljönni. Persze lehet, hogy Neked szerencséd lesz, és kiszámíthatóbbak lesznek az ismerőseitek, de őszintén, nekünk eszünkbe sem jutott, hogy információ hiányában csak az utolsó este fogom tudni elkezdeni festegetni az ültetési rendet, így gondoltam, hátha hasznos lehet erre is felkészülni! :)

12. SOKKAL TÖBB PÉNZBE FOG KERÜLNI, MINT AMIRE SZÁMÍTASZ

Mindig lesz még egy olyan kiadás, ami eszedbe se jutott… Egy 50 fő feletti lagzi elég nagy összeg lesz, bármennyit és bárhol is próbálsz meg spórolni – a helyszín és a catering lesz a legnagyobb kiadás. Mi sokat gondolkodtunk rajta még az elején, hogy ne legyen-e inkább csak egy nagyon aprócska kis esküvőnk, a legszűkebbre vett családdal, illetve gondolkodtunk kevésbé hagyományos megoldásokon is, de nagyon szerettünk volna együtt ünnepelni a szeretteinkkel, barátainkkal, így végül mégis bevállaltuk – és nem bántuk meg!

13. BÁRMENNYIRE IS TÖREKSZEL A TÖKÉLETESSÉGRE, SZÁMÍTS RÁ, HOGY AMI ELROMOLHAT, AZ LEHET, HOGY EL IS ROMLIK

És erre érdemes magad emlékeztetned néha-néha, hogy ne pánikolj be, ha nem pont úgy alakulnak a dolgok, ahogy eltervezted. Nálunk például minden ott kezdődött, hogy óriási késéssel érkeztünk meg a helyszínre, mert hatalmas dugó volt az autópályán… és folytathatnám a bakiparádét, de a lényeg, hogy ezeket a kis malőröket senki más nem fogja észrevenni, csak Te, így engedd is el őket, és inkább koncentrálj arra, ami igazán fontos!

14. DE NEM BAJ, A LÉNYEG, HOGY NYUGODT MARADJ

És ehhez az kell, hogy a nagy napon már semmi más dolgod ne legyen, csak csendben szépülni, készülődni, örülni a vőlegényednek, a vendégeknek, és odafigyelni magadra. Például (khm tanulj a hibámból és) ne felejts el enni a sok tennivaló közepette, próbálj meg nyugodt maradni és ne görcsölj rá olyan apróságokra, amik egyáltalán nem számítanak. Minden feladatot bízz rá a családra és a barátokra, hidd el, mindenki nagyon szívesen segít majd!

15. A LEGFONTOSABB, HOGY TARTSD ÉSZBEN, MIRŐL IS SZÓL EZ AZ EGÉSZ

Márpedig nem arról, hogy tökéletesen áll-e a ruhád, hogy elég lufit rendeltél-e, vagy, hogy hány emeletes lesz a tortád – de ezt felesleges is mondanom, hisz úgyis tudod. :) A tökéletesség úgysem elérhető, és egy ilyen eseménynél kicsit szomorú is, ha ezen stresszelsz – nem pedig arra koncentrálsz, ami igazán lényeges, vagyis, hogy a számotokra legfontosabb, legkedvesebb emberek előtt fogadjatok egymásnak hűséget és szerelmet, és, hogy velük együtt, örömmel ünnepeljétek meg ezt a csodálatos és életre szóló eseményt.

És Nektek, kedves házas olvasóim – van még más tippetek, tanácsotok a többiek számára? :) 

20170826_Rebi+Dani_wedding_f_253__MG_3779
20170826_Rebi+Dani_wedding_f_268__MG_0039_1

SPIRIT & SOUL

2018, HERE I COME!

2018-01-01
illusztracio3

Nagyon szeretem az év első napját – mindig sokkal jobban várom, mint a szilveszter éjjelt. Számomra az év utolsó estéje mindig inkább az elmúlásról szól, és hiába vagyok a legjobb barátaim vagy a családom körében, hiába szervezünk szuper programot az évbúcsúztatásra, a körülöttem levő világ bennem akkor is bús érzéseket kelt. A pillanatok alatt szertefoszló tűzijátékok, vagy a soron következő buliba botorkáló, kiabáló fiúk és lányok (akik többet reméltek ettől a különleges éjszakától) engem mindig elszomorítanak.

De január elseje mindig reménnyel tölt el, az egész város megnyugszik, az utcákon egy lélek se jár – és tudom, hogy nagy klisé, de ez a mindent beburkoló csend végre alkalmat ad arra, hogy én is megálljak és átgondoljam az előző évemet, és elmerengjek azon, hogy mit is szeretnék elérni a következő hónapokban, milyen irányba szeretném, ha fordulna az életem. Ahogy ma reggel ezen töprengtem, az jutott eszembe, hogy bár nincsenek nagy fogadalmaim, vagy rendkívüli ötleteim arra nézve, hogyan élhetnénk jobban, egyszerűbben, teljesebben, mégis szeretném megosztani Veletek azokat a gondolatokat, amelyek az utóbbi időben, illetve a mai napon foglalkoztatnak, mert szeretnék Veletek együtt gondolkodni a jövőről. Kíváncsi vagyok arra, hogy Ti hogyan szeretnétek jobbá tenni a következő éveteket, milyen elhatározásaitok vagy esetleg tanácsaitok vannak mások számára – nekem mindig erőt és inspirációt ad az, ha meghallgathatom mások történeteit, főképp, ha olyan rokonlelkekkel beszélgethetek, mint amilyenek Ti vagytok :)

Sok-sok elmondhatatlanul csodálatos dolog történt velem az elmúlt évben (például feleségül vett a szerelmem, akivel most együtt élek egy édes kis lakásban Grazban), és nagyon hálás vagyok minden áldásért, ami körülvesz, de az is igaz, hogy a sok öröm mellett az utóbbi 3 évben rettenetesen fáradtnak, sokszor unottnak és nyugtalannak éreztem magam. Megállás nélkül dolgoztam, a nap összes percét igyekeztem hasznosan tölteni, mert azt hittem, ezáltal tudok majd előbbre lépni. Aztán arra jutottam, hogy biztosan csak pihenésre lenne szükségem ahhoz, hogy újra visszanyerjem a régi erőmet. Megpróbáltam többet pihenni, kicsit engedékenyebbnek lenni magammal szemben, de a fentebb említett, negatív érzések mégiscsak bennem maradtak. Igazából ezekben a csendesebb, Graz-ban töltött hetekben döbbentem rá, hogy mi is lehet az igazi problémám: folyton rengeteg projekt, ötlet és terv kavarog a fejemben (amelyek megvalósításához több élet is kevés lenne) miközben a megélhetés miatt nap mint nap más és más munkákon dolgozom. Rájöttem, hogy igazából céltalanul sodródom ide oda, egyik munkától a másikig, egy régi ötlettől egy újabbig, majd vissza, mindent akarok egyszerre, amire nyilvánvalóan nincs (és sose lesz) kapacitásom. Voltatok már hasonló helyzetben?

Mindig is céltudatosnak, következetesnek és összeszedettnek ismertem magam, így elég nagy pofon volt rájönni arra, hogy tulajdonképpen cseppet sem vagyok az – az utóbbi éveimet ide-oda kapkodással és kósza projektekkel töltöttem, de a sok munka és ötlet mögött igazából sejtelmem sem volt, mi az, amire igazán vágyom, hogy miért is dolgozom, és mit is szeretnék csinálni a következő éveimben. Persze nem baj, hogy így alakult, mert sokat tanultam a helyzetből, de mivel nem láttam a következő lépést, kicsit kétségbe is estem.

Nem kellett volna – ahogy lassan sorra vettem minden projektet és ötletet, szépen, finoman végül mégiscsak kirajzolódott előttem, hogy mivel szeretnék foglalkozni a következő években. Még most is homályos a kép, de az irányt már látom, és ez olyan erővel, izgalommal és lelkesedéssel tölt el, amit már régóta hiányoltam a mindennapjaimból. Rengeteget kell tanulnom, fejlődnöm és dolgoznom, hogy elérjem, amit szeretnék, de egy szemernyit sem bánom, és az sem baj, ha végül mégsem vagy másképp sikerül – a lényeg, hogy most igyekszem majd nem szem elől téveszteni a céljaim.

Emellett persze vannak apróbb dolgok is, amiken változtatni szeretnék ebben az évben – például egészségesebben étkezni, rendszeresen edzeni és mozogni, vagy rendet rakni (és tartani…) és kiszórni minden olyan tárgyat, amelyre nincs szükségem. Például elkezdtem rendszerezni a mobilomon és a számítógépemen tárolt fájlokat és fotókat (borzasztó, hány giga szemetet őrizgettem!), és már most úgy érzem, hogy nagyobb tisztaság és rend vesz körül, ami hihetetlenül inspiráló.

És van még valami: bár eddig sem hanyagoltam el a szellemi életem, ebben az évben szeretnék sokkal többet foglalkozni Istennel, több időt tölteni Vele. Mert bármi is történjék, bárhol és bármilyen helyzetben is legyek, egyvalami egészen biztos – az, hogy Vele minden sokkal egyszerűbb, Vele minden sokkal békésebb, és ha benne bízom, akkor minden rendben lesz.

És Nektek milyen elhatározásaitok, vagy tanácsaitok vannak 2018-ra? Várom őket kommentben! :) 

OTHER SPIRIT & SOUL

HELLO, ÚJ KEZDET

2017-09-23
small_4

Nagyon furcsa elkezdeni ezt a bejegyzést, egyrészt, mert már olyan rég nem jelentkeztem, másrészt pedig, mert talán a legszemélyesebb, amit valaha megosztottam Veletek. Amikor írok, mindig a bevezetéssel vannak a legnagyobb küzdelmeim, sosem voltam benne jó, hogy lehet frappánsan és igézően, magával ragadóan elkezdeni egy történetet, leírást – így, mivel most  sem találom a megfelelő szavakat, inkább a közepén kezdem.

Augusztus végén, egy bársonyos szombat estén férjhez mentem – férjhez mentem a legjobb barátomhoz, a legdrágább férfihoz, akit csak ismerhetek. Nem igazán posztoltam még a hírről, pedig néha nagyon szerettem volna megosztani a készülődés pillanatait: amikor hímeztem a ruhámat, vagy a virágpiacra mentem anyukámmal, amikor számoltam vissza a napokat, vagy a helyszínen jártunk Danival, de végül úgy döntöttem, hogy mindezt egyelőre megtartom magamnak. Az életünk annyi pici mozzanatát osztjuk meg mostanában jó ismerősökkel (és teljesen ismeretlenekkel), hogy felszabadító volt egy kicsit nem törődni ezzel az egésszel. Ráadásul épp az esküvő, a nászút és az új otthonunkba való költözés miatt annyira sok munka és feladat torlódott össze számomra a nyáron, hogy néha lehetőségem és energiám sem maradt arra, hogy bejelentkezzek itt.

Pedig nagyon szeretem ezt a kis szegletét az internetnek – az egyik legnagyobb öröm a számomra, amikor ide készíthetek tartalmat. Sokszor és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mikor és meddig érdemes folytatni ezt a blogot, és ebben az évben arra jutottam, hogy amíg ennyire feltölt (bárcsak találnék erre egy kifejezőbb szót!), addig mindenképp. Viszont arra is rájöttem, hogy sokszor vannak az életben olyan helyzetek, amikor egy kis szünetet kell tartani, egy kis teret és időt kell adni magunknak. Bevallom, butaság, de rengeteget idegeskedtem korábban azon, ha nem tudtam hetente több bejegyzést készíteni a blogomra (merthogy voltak olyan évek, amikor hetente több posztra is jutott időm!), és még ma sem szeretem magára hagyni ezt az oldalt, azt hiszem érhető okok miatt, hiszen ha nem posztolok, akkor egy idő után elmaradoztok, Ti, kedves olvasóim.

De aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy változni tudjunk, hogy a dolgok még jobbra forduljanak, néha el kell engedni azt, amit addig kétségbeesetten szorongattunk.

Mint ahogy például a Use Unused tervezői is fogták magukat, és bátran befejezték, ami nem ment, pedig évek munkáit kellett maguk mögött hagyniuk – de így el tudtak kezdeni valami újat. Vagy amikor kilépsz egy már nem működő, csak egymást lejjebb és lejjeb sodró barátságból vagy kapcsolatból – de ezáltal lehetőséget adsz arra, hogy valaki más, valaki új belépjen az életedbe, akivel talán ösztönözni tudjátok majd egymást, akivel talán jobb íze lesz a kávénak és akivel újra lesz iránya a létnek.

Vagy, mint ahogy én is, elköltöztem Budapestről most, az esküvő után – pedig sosem akartam, mert mindig is ott éltem, és mindig is azt hittem, hogy az az egyetlen hely, ahol boldog lehetek. A hideg szaladgált a hátamon, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e inkább külföldön szerencsét próbálni, most mégis Ausztriából írom ezeket a sorokat. A férjem (milyen izgalmas ezt a szót leírni!) Grazban tanul, most épp itt az élete – és bármennyire is szeretem Budapestet, számomra nem volt kérdés, hogy ahol ő él, ott lesz az otthonom nekem is. Még csak két hete ébredünk minden nap ebben a szép új lakásban, de olyan boldog és nyugodt vagyok, mint amilyen már rég voltam. Pedig minden porcikámnak honvágya van, a budapesti ősz a kedvencem! Mégis, már tudom, hogy szükségem volt erre a változásra – hiába végzem ugyanazt a munkát minden nap, hiába hiányoznak a barátaim és a Károlyi kert, itt valahogy most minden lassabb és békésebb, egészen más ritmusa és illata van az életnek. És bár régen egészen másképp terveztem a húszas éveimet, úgy tűnik, hogy most igazából épp ez kellett nekem.

Szóval sok mindent elengedtem, amihez eddig ragaszkodtam – köztük egy kis időre ezt a blogot is, hogy pihenjek, teljesen ki tudjak zökkenni az eddigi hétköznapjaimból és, hogy egy kis ideig csak és egyedül Danira tudjak figyelni. De most, hogy kezdek belerázódni ebbe az új életbe, itt vagyok újra, és várom, hogy megoszthassam Veletek az elmúlt időben készült munkáimat, vagy azokat a fotókat, rajzokat, amelyeken most dolgozom. Elengedtem azt a buta tervemet is, hogy egy hagyományos (de formabontó) divatblogot kerekítsek ebből a kis felületből (merthogy sokszor ez volt a szándékom), hiszen végülis eddig sem ez volt a jellemző rá – bár ki tudja, egyszer lehet, hogy mégis ilyen irányt fog venni a történet. De addig is posztolok, úgy és ahogy eddig is, arról, ami épp foglalkoztat, hébe-hóba vagy gyakrabban, ahogy épp sikerül, és próbálok nem aggódni többet olyan dolgok miatt, amelyek igazából nem számítanak. Ti pedig remélem velem maradtok, de a leginkább azt, hogy ugyanúgy, ahogy én is, mertek változtatni a régi álmaitokon és megtaláljátok az új, jobb dolgok kezdeteit.

A fotókat a Just Stay Natural párosának köszönhetjük, a menyasszonyi ruhámat pedig én készítettem a barátnőimmel alapított Hey Darling márkánkkal közösen.

small_1
pusztazámor

 

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

A MŰVÉSZGENERÁCIÓNKRÓL.

2017-05-28
illustration-blogger-inspiration

“Álmodj nagyot, higgy magadban és légy sztár!”

-villogta nemrég egy ledfal a városban, amely a Balerina című, gyerekeknek szóló animációs filmet reklámozta. Nem mondanám, hogy különösebb bajom lenne azzal, ha bátorítják, és biztatják a kislányokat, hogy merjenek gondolkodni a jövőjükről, arról, hogy mit szeretnének elérni az életben – ezt fontosnak tartom. Azonban szörnyen ideges tudok lenni azokra az (akár felnőtteknek szóló) inspirációs mantrákra, amelyeknek nemcsak, hogy nincs semmi értelmük, de károsak is. 

Igen, károsak – mert hazugságokkal beszélik tele a bizonytalan lányok bátortalan szívét. Például olyanokkal, hogy csak akkor lehet boldog és teljes az életed, ha megvalósítod önmagad (bármit is jelentsen ez a hangzatos frázis). Olyan álmokat és célokat tűznek elénk, amelyek sokszor nem is a mieink – manapság például mindenki művész szeretne lenni (mondom ezt a legnagyobb, cinkos kikacsintással, mert természetesen a semmire-se-jó divat- és textiltervező diplomámmal én is ide tartozom). Minden emberben ott van a kreativitás, de a tehetségünket rengetegféle szakmában, és az élet legkülönfélébb területein ki tudjuk bontakoztatni.

Egy barátnőm sokszor szomorkodott és panaszkodott amiatt, hogy nem érzi magát tehetségesnek. Úgy gondolta, hogy mivel híján van mindenféle művészi hajlamnak, biztosan jelentéktelen élete, unalmas és haszontalan pályája lesz. Sokáig nem vette észre a saját értékeit (pedig csodálatos lány), mert azokat a társadalom most épp nem tartja annak. Pár év alatt végül megtalálta azt a szakmát, amelyben tündököl és jól érzi magát, de más barátnőim még mindig hasonló kétségek között őrlődnek. Cikinek, és szégyellnivalónak tartják, ha nem abban a szakmában dolgoznak, amit tanultak, vagy ha nem alkotó tevékenységet végeznek, ha “csak” szimplán alkalmazottak egy cégnél. Úgy érzik, hogy kudarc a karrierjük és az életük – és én ezt felháborítónak és rettenetesen dühítőnek tartom, hiszen mindnyájan fantasztikusak, és egyébként sem a munkánk határozza meg az identitásunkat. 

Mert miért lenne kudarc az, ha az ember szorgalmasan és ügyesen dolgozik egy irodában vagy egy üzletben? Miért kéne szégyellni azt, ha valakinek tisztességes állása van, ahol kitartóan és becsülettel helyt áll mindennap? Csak mert szerintem ez a lényeg igazából – hogy bármit is csinálunk, azt a legjobb képességeink szerint tegyük, mert ez az a hozzáállás, amely igazából elégedetté tesz minket. Ha jól végezzük a munkánkat, bármi is legyen az. És ez az a hozzáállás, amely eljuttat minket oda, ahol lennünk kell – még ha évekbe is telik.

Mert igen, az inspirációs idézetek azt is elhallgatják, hogy néha hosszú évekbe telik, hogy elérd a céljaidat. Senki sem tud egyik napról a másikra felhúzni egy sikeresen és hatalmas bevétellel működő brandet, vagy az illusztrációival a brit Vogue lapjaira kerülni. Elfelejtik megemlíteni, hogy ha el akarsz érni valamit, azért mennyire sokat kell dolgozni – sokszor ingyen, vagy akár veszteségesen, éveken keresztül. Nem beszélnek arról sem, hogy közben mennyire elfáradsz.

És azt sem mondják el, hogy ez néha nem éri meg. Lehet, hogy ezzel most lesz, akit megbotránkoztatok, mert a sokak által vélt szerepemből adódóan épp azt kéne sulykolnom, hogy de nem baj, ki kell tartani, csak menj, kergesd az álmaidat, és egyszer majd sikerül… De nem tudom ezt mondani. Én gyakran úgy érzem, hogy mindez nem éri meg – vagy legalábbis nem mindenkinek éri meg. Számtalan olyan projekt után állítom ezt, amelyről azt hittem, hogy fantasztikus kiugrási lehetőség, de igazából semmi eredményt vagy bevételt nem hozott (csak a világ legnagyobb balekjának éreztem magam tőle). Számtalan olyan év után mondom ezt, amikor szinte minden nap késő éjszakáig fenn voltam, hogy be tudjam fejezni ezeket a kis projekteket, mert elvállaltam olyan munkákat, amelyek azt hittem, közelebb visznek a nagybetűs céljaimhoz. Számtalan olyan lemondott program, hétvégi kirándulás és utazás után mondom ezt, amelyeket a barátaimmal és a családommal tölthettem volna, de én otthon maradtam egyedül dolgozni.

És nem érte meg. Vagy talán csak azért, mert rengeteget tanultam belőle, és most már igyekszem nem elkövetni ugyanazokat a hibákat – megtanultam, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyekre igent kell mondani, és melyek azok, amelyekre még annyi időt sem szabad áldozni, hogy meghallgassam mit kínálnak. Azt is észrevettem, hogy nem csak az tud örömöt okozni, ha álmaim projektjén dolgozom (merthogy sokszor az sem olyan nagy móka és kacagás ám), hanem minden olyan munka, amelynek látom az eredményét, és amelyről tudom, hogy jól, és a legjobb tudásom szerint végeztem el.

Illetve azt is megtanultam, hogy mennyire fontos pihenni és kikapcsolódni. Sokkal fontosabb, mint hajszolni olyan célokat, amelyeknek az elérése nem is biztos, hogy boldoggá tennének. Szóval most itt tartok. Próbálok lassabb üzemmódra kapcsolni, hiszen ki mondta, hogy huszonévesen el kell érni mindent, amit elérhetsz az életben? Rengeteg tervem, álmom, ötletem és célom van, amelyeket szeretnék megvalósítani – de igazából ráérnek. Az sem baj, ha lesz olyan, amely majd csak 10, 15 vagy 20 év múlva válik valóra – de ezek miatt addig is nem szeretném elszalasztani a bársonyos napsugarakat és a nyár illatát, halk fényeit, vagy a lehetőségét annak, hogy a szerelmemmel, a legédesebb barátaimmal, vagy a családommal töltsek egy-egy estét, napot, vagy hétvégét – és igazán élvezni tudjam az életemet.

És Ti, Ti hol tartotok?

 

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

MIÉRT BÁNTJÁTOK A VÉKONY LÁNYOKAT?

2017-03-31
girls-all-sizes

Felkavaró. Csontvázak. Zombik kifutója, szégyen. Az a modell a halál kapujában ácsorog! Szomorú. Anorexia! Anorexiások!

Ezek a kommentek egy neves divatblog egyik bejegyzése alá érkeztek, de nem az első alkalom volt, hogy ilyen hozzászólásokat láttam egy vékonyabb nő (ez esetben egy modell) fotójának közlése után.

Nagyon szeretek most élni. Most, amikor a nőknek annyi szabadsága van, mint még soha; most, amikor a nőket arra buzdítják, hogy szeressék a testüket, legyenek természetesek és fogadják el, tartsák szépnek a saját adottságaikat. Amikor a Glamour címlapján retusálatlan cellulitisz virít (thank you Glamour!), amikor Alicia Keys smink nélkül áll kamera elé, és sorolhatnám még mindazokat az apró lépéseket, amelyekkel a hírességek és a divatmárkák napjainkban igyekeznek lerombolni a lehetetlen szépségideálok évtizedek óta tartó uralmát (tudom, tudom, azért még ma sem olyan felemelő a helyzet, a Kardashian-klán és instagram klónjaik pusztító hatására ez alkalommal ne térjünk ki…). Csodálatos, hogy ennyiféle méretű és bőrszínű nőt láthatok a filmekben, fotósorozatokban, a kifutókon – fantasztikus, hogy ma már a telt lányoknak sem kell szégyenkezniük az alkatuk miatt. Azonban azt vettem észre, hogy valami újra átkattant – míg egy molett nő alakját semmilyen negatív felhangú megjegyzéssel nem szabad illetni, addig a törékenyebb lányok a legdurvább csúfolódásoknak vannak kitéve.

Én mindig is szupervékony voltam. Emlékszem, kislány koromban rémálom volt nadrágot vásárolni: általában 2-3 mérettel kisebb nadrágokat hordtam, mert egyedül azoknak a dereka passzolt rám – anyukám pedig hozzátoldott a szárukhoz, vagy épp levágta, ha shortokra volt szükségem.  A védőnőktől folyton megkaptam, hogy kórosan sovány vagyok, a rokonaimtól, hogy ennem kéne, és mindenki, aki nem ismert aggódva kérdezte, hogy “ugye nem tartod magad kövérnek?” (ami persze igen, biztos segítséget jelenthetett volna abban az esetben, ha esetleg anorexiás vagyok). Mondanom sem kell, hogy mindig jó étvággyal ettem és próbáltam hízni, de sosem sikerült – pedig 1-2 kiló plusz vagy mínusz is jól meglátszik rajtam. De még ma is – amikor már jóval “normálisabb” formákkal rendelkezem – érnek olyan kommentek, amelyeket nyilván nem rossz szándékkal tesznek az illetők, de azért rosszul eshetnének (eshetnének, ha hagynám.) Például mit szólnál, ha rólad folyt volna a következő kis beszélgetés:

– Jaj milyen kis vékony vagy, gyere te is, fogd meg a karját, milyen vékony!

– Fúj… nem.

Ez pár hónapja történt, és bár nem nagyon érdekelt a dolog, mert szeretem a saját testemet, úgy, ahogy van, azért utána párszor elég bizonytalanul pillantottam a kissé kiálló csontokkal tűzdelt tükörképemre.

Szerintem rendkívül fontos, hogy egészséges és változatos formájú és méretű nőket mutassanak be médiában – hiszen több millió lány önképére vannak hatással. Azonban amikor egy vékony nőről készült fotó alatt olyan kommentek jelennek meg ezrével, hogy “adjatok már neki enni, mindjárt összeesik” vagy amelyekben zombinak, anorexiásnak bélyegzik, akkor ez miért nem háborít fel senkit? Ki mondta, hogy csak azok a nők számítanak egészségesnek, normál testalkatúnak, akiken van pár kiló plusz? Miért gondolják, hogy azok a lányok, akiknek jobban kilátszanak a csontjaik, azok biztosan bulimiásak vagy anorexiásak? És ha véletlen azok lennének, akkor hogyan tételezhetik fel, hogy egy fintorgó hozzászólással majd segíthetnek az ügyön? Persze jól tudom, a gyűlölködő, arcnélküli kommentháború időszakában kár is ezen töprengeni…

Igazából csak annyit szerettem volna mondani, hogy lányok, bókoljunk egymásnak. Sose bántsuk, hanem vegyük észre a másikban mindazt a szépséget, ami megadatott neki – és hívjuk fel rá a figyelmét. Akár mindennap. Neked mikor mondtak valami kedveset legutoljára – akár a külsőddel, akár a belső értékeiddel kapcsolatban? És Te mikor dicsértél meg másokat legutóbb?

 

*az illusztrációt én készítettem.

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

10 DOLOG, AMIT MÉG SZERETNÉNK MEGTENNI IDÉN NYÁRON

2016-08-14
summer1700

summer1700

Az illusztrációt én készítettem. / Illustration created by me.

 

Bár még két és fél hét van hátra a szeretett augusztusunkból, én már most kicsit siratom a kedvenc évszakomat. Még soha nem repült el ilyen gyorsan a nyár – rengeteg tervem és ötletem volt erre az időszakra, amelyekből eddig még szinte semmire nem jutott idő, és biztos vagyok benne, hogy Veletek is pontosan ez a helyzet. Na de majd most! – gondoltam magamban, majd gyorsan írtam is egy listát, hogy mi mindent kell még véghezvinni ez alatt a két (remélhetőleg egészen) napsütéses hét alatt! :)

 

1. / Mondjuk jó lenne lebarnulni – ritka fehér bőröm van (de félreértés ne essék: pont nem abból a szép, arisztokratikusan porcelánfehér fajtából) azonban büszkén és emelt fővel érkeztem haza a nyaralásomról (amelyről hamarosan lesz sok-sok bejegyzés is), ugyanis sikerült alaposan, barbi-pinkre pirulnom. Az ebből a tényből következő hámlás szerencsésen rövid időszaka után nagy megelégedésemre csodálatosan bronzos ragyogás kezdett előtűnni a bőrömön. A dicsőséges érzés egészen az első munkanapomig tartott, ahol rögtön ezzel a mondattal fogadtak: “Rebeka, olyan kis fehér vagy, igazán le kéne barnulnod!”

2. / Nekiállni elolvasni azt a vaskos könyvet, amit jó kis nyári olvasmánynak terveztem – ne is tagadd, Téged is ott vár az éjjeliszekrényeden A REGÉNY, amit még tavasszal szereztél be a nyaralásodra, de még mindig csak a borító fülszövegét sikerült átfutnod.

3. / A változatosság kedvéért, a lekopott egyszínű lakkok helyett most elkészíteni azt a különleges, nyárias körömdíszítést, amit a pinteresten láttam – és már tavalyelőtt is ki akartam próbálni.

4. / A szokásos, kétperces frizurák helyett kísérletezni a hajammal, mondjuk megtanulni elkészíteni a 2016-os nyár slágerét – a Kardashian szupercool fesztivál-hajfonatot. Pár éve a halszálka fonásnál elakadtam.

5. / Korábban ébredni és gyönyörködni az illatos és friss napfelkeltében.

6. / Ha már korábban felkeltem, akkor esetleg nemcsak gyors és funkcionális (mint például egy szelet szalámis kenyér), hanem szemeket kápráztató és természetesen nagyon egészséges, insta-gyanús reggeliket kreálni – mondjuk egy nagy, színpompás acai tálat valaki?

7. / Ha pedig ennyire friss vagyok már kora reggel, akkor igazán beleférne még egy kis testedzés is – ha most elkezdek futni minden reggel, akkor talán még a hűvös, esős ősszel is megmarad a lendület, igaz? #nevertoolate

8. / Viselni azt a csini kis ruhácskát, amit még télen vettem a leárazáson, de azóta is csak a kánikulára vár gondosan elrejtve a szekrényemben. Igaz, azóta jól elfelejtettem, mert az alatt a pár nap alatt, amikor igazán nagy hőség volt, a szekrény előtt vergődtem kétségbeesve, hogy nincs mit felvennem.

9. / Végre megszervezni (aztán el is menni rá), azt a nagy pikniket, amit már hónapok óta ígérgetek annak a nagy baráti társaságnak, akit már hónapok óta nem láttam. #bocsi_skacok

10. / Hosszú órákat sétálni a hangulatos városunkban, felfedezni új utcácskákat – vagy akár a legújabb kávézót, amiről már hetek óta mindenki mesél – és egy kilátással rendelkező helyen letelepedve megvárni a narancsos naplementét. Másnap pedig kezdeni elölről!

 

és Ti? Mit adnátok hozzá a listához?

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

HOZZÁVALÓ A SIKERHEZ – AMIRŐL SENKI SEM BESZÉL NEKED

2016-06-04
01newnew

01newnew

 

25 évesen, ha sok egyébnek nem is, de egy dolognak már biztosan a szakértőjévé kiálthatom magam: a türelemnek.

Persze még mindig van mit tanulnom, újra és újra fellázadnak a gondolataim, hiszen annyival egyszerűbb lenne mindent rögtön megkapni. Úgy érzem, hogy a mi generációnk számára (akik hozzá vannak szokva, hogy minden azonnal elérhető) rettentő fontos és aktuális lenne a türelemről beszélni, mégis tabutémának számít, meg sem említjük, hogy milyen lényeges összetevője a sikernek.

Arról viszont annál többet hallunk, hogy higgyünk önmagunkban, kezdjünk el élni, és nosza, váltsuk valóra az álmainkat. Most. Rögtön. Nyilván fontos, hogy hangsúlyozzuk, a siker érdekében TENNÜNK kell valamit – azonban most Hozzád szólok. Hozzád, aki már réges-régen teszed, amit tenni kell, látod a célod, próbálkozol, de minden igyekezeted ellenére mégis egy helyben toporogsz. Hozzád, aki megteszel mindent, ami csak tőled telik, mégis úgy érzed, hogy nem tudod olyan gyakran frissíteni a facebook életeseményeid, mint mások…

Én is épp itt tartok. Márpedig jó tudni, hogy az ember nincs egyedül a hervasztó helyzetekben, épp ezért is írom ezeket a sorokat – hátha Te is egy kis erőt meríthetsz az én tapasztalataimból.

 

03new

 

Mindennek rendelt ideje van. Ezt még a bölcs Salamon bácsi mondta a Prédikátor könyvében, és ezzel az állítással azóta is lehetetlen vitatkozni – egyszerűen időt kell hagyni mindennek. Mert sokszor, amikor azt hiszed, hogy egy helyben ácsorogsz, a háttérben akkor is épp fontos dolgok zajlanak és állnak össze a sikered érdekében, vagy épp olyan dolgokat tanulsz meg, amelyek később nélkülözhetetlenek lesznek, bár ezt most még nem látod.

Sajnos eléggé aggódós és mindent-eltervezős típus vagyok (de hogy mennyire, és ez ellen hogyan küzdök, az már egy másik poszt témája), így gyakran kerítettem (aztán pedig lovalltam bele) magam olyan helyzetekbe, amik hatalmas csalódásokat okoztak. Majdnem-munkák, majdnem-szerelmek, és majdnem-sikerek töméntelen kudarcát okoztam saját magamnak azzal, hogy olyan dolgokat siettettem az életemben, amikre még egyáltalán nem voltam készen.

Folyton igent mondtam minden hirtelen jött lehetőségre, mert végre valahára előrébb akartam lépni (ugyan, inkább futni!) – miközben éreztem, hogy még nem kéne. Hogy nem véletlenül vagyok még ott, ahol éppen, és, hogy nem szabadna előre szaladni, mert még bőven van mit tanulnom.

Persze ezek a könnyen jött lehetőségek mind sírással és kisebb-nagyobb karcolásokkal végződtek, így csak még inkább elkeseredtem, és nem értettem, hogy nekem miért nem sikerül semmi sem. Nektek is ismerős?

Pár év (sokszor akár csak pár hét) távlatából visszatekintve viszont olyan hálás vagyok, hogy ezek a majdnem-dolgok nem váltak valósággá, mert azóta sokkal fantasztikusabb lehetőségeket kaptam mindennél, amit addig önerőből próbáltam kiaggodalmaskodni és kiharcolni magamnak.

 

05

 

Azóta végre valahára rájöttem, hogy azokat a dolgokat, amelyekre igazán vágyunk, csak lépésről-lépésre kaphatjuk meg. Legalábbis én ilyen lány vagyok. Ilyen lépésről-lépésre fajta.

Nekem sosem sikerült még semmi hirtelen, elsőre, és ez jól is van így (gondolj csak azokra a lottó-vagy mondjuk reality show nyertesekre, akik hihetetlen vagyon birtokosai lesznek pár pillanat leforgása alatt, majd ugyanilyen rövid idő múlva valahogy ki is folyik a kezükből az egész összeg, hiszen nem tanulták meg, hogy bánjanak vele).

Mindig arra próbálom magam emlékeztetni, hogy szépen sorban, apránként jó haladni. Erre most kereshetnék egy jó kis videojátékos hasonlatot (ahogy az egyik szintről átjutsz egy másik pályára), ami sokkal modernebb és coolabb lenne, de én megint csak a Bibliával tudok előhozakodni: ha a kicsin hű vagy, akkor egyre többet bíznak rád. Vagyis, ha a kisebb sikerekkel már elboldogulsz, és hálásan, keményen dolgozol, fejlődik a személyiséged, akkor szép lassan egyre többet kapsz majd – de így el is fogod bírni ezeket a súlyokat!

Csak egy példa: ha a vőlegényemmel akár csak egy évvel előbb kezdünk el ismerkedni egymással, mint ahogyan az megtörtént, biztos vagyok benne, hogy már nem is lennénk együtt. Ahhoz, hogy most ilyen jól működjön a kapcsolatunk, mindkettőnknek borzasztó sokat kellett tanulnia és túl kellett élnie sok-sok olyan helyzetet, ami abban segít, hogy most megértsük egymást, és ne legyenek közöttünk konfliktusok.

Aztán ott van a social media mérgező világa is. Valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne örömmel kivárni és türelemmel dolgozni egy-egy álmunk beteljesüléséért, ha nem töltenénk el folyton annyi időt a különböző közösségi oldalakon. Tinédzserkoromban egészen másképp képzeltem el az életemet. Nyilván naiv voltam, mert a pinterest-esküvő, pinterest-lakás, legalább egy darab gyermek, és mindemellett egy önmegvalósító, csodálatos karrier is egészen megvalósíthatónak tűnt 25 éves koromra. Ebből eddig nulla darab dolgot sikerült elérnem (amit nem is bánok), és ha nem is teljesen, de meglehetősen másképp alakult az életem, mint amiről akkor fantáziáltam.

Igazából sokkal izgalmasabban és sokkal inkább hozzám illően formálódik minden, és hiszem, hogy a fentebb említett dolgok is szép lassan meglesznek (bár a pinterest-mázhoz nem ragaszkodom :) ). Mégis, sokszor amint beléptem a facebook profilomba, és láttam másokat, akiknek tényleg összejött minden (az előléptetés, a több százezres menyasszonyi ruha, a legédesebb kisbaba vagy a legújabb egzotikus utazás), máris teljesen lemaradva éreztem magam és elöntött a keserűség. Ez is ismerős igaz?

Ezeken a felületeken sokkal könnyebb másokéval összehasonlítani a saját életünket, és ezáltal rettentő nehéz elfogadni, hogy mindenkinek más tempóban alakul a sorsa.

Az enyém például nagyon lassú – de annál alaposabb és eredményesebb, és, hogy őszinte legyek, én szeretem is ezt a sebességet, annak ellenére, hogy néha elképesztően nehéz kivárni a dolgokat. Talán még élvezem is, hogy türelemmel és kitartással kell minden egyes kis centimétert megtennem, mert annál értékesebb minden apró siker.

És a Ti tempótok milyen? Ti türelmesen kivárjátok az eredményeket, vagy inkább siettetitek a dolgokat?

SPIRIT & SOUL

CHANGES.

2016-04-21
changes

changes

 

Köszöntelek Titeket a vadonatúj, szupercsinos blogomon! Elmondhatatlanul izgatott vagyok, hogy végre itt vagytok! :)

Az utóbbi hónapokban egyre kevesebbet posztoltam, amit biztosan észre is vettetek – ennek több oka is volt, és bár a bloggerek azt szokták mondani, hogy nem tartoznak magyarázattal a hallagatásért, én úgy érzem, hogy egy kicsit azért mégis, hiszen vannak köztetek olyan kedves olvasóim, akik már évek óta figyelik a bejegyzéseimet. Szóval pár szóban mindenképpen szeretném Nektek elmesélni a csöndes hónapok történetét, és azt is, hogy mi várható a jövőben!

A kevesebb poszt egyik oka egy szerencsés fordulatnak köszönhető, miszerint diploma után rögtön belecsöppentem a munka világába. Már az egyetemi évek alatt is hajlamos voltam magam túlhajszolni (egyetemi évek, ugyan, már általánosban is stréber voltam), mindig azzal bíztattam magam, hogy ha már lesz egy állásom, biztosan kevesebb feladatom lesz. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna (szóval lányok, ha még suliba jártok, használjátok ki minden pihenő-perceteket! :) )! Azóta munka-munka hátán, egyszerre több projektem is fut párhuzamosan… az őrült hajszának pedig, amint az várható volt, meglehetősen hamar áldozatául esett a blogom.

Az elmúlt időszakban ráadásul sok-sok izgalmas, új dolog történt velem, ezek az új élmények pedig magukkal hozták a változást is – formálódott a gondolkodásom és azt hiszem, az egész lelkem is. A kis blog már nem bírt velem lépést tartani – abban biztos voltam, hogy folytatni szeretném, de éreztem, hogy másképp, másról, máshogy. Valami újat, jobbat, többet és szebbet szerettem volna, de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy milyen formában is kéne megvalósítani azokat az elképzeléseket és terveket, amelyek nem hagytak nyugodni.

Mialatt az új arculatot készítettem (ezúton is hála és ezer köszönet Semsei Jankának a programozásért!), rengeteget gondolkodtam, és rájöttem, hogy mekkora hiba, amikor csak hagyom magam sodródni a hétköznapok tengernyi teendője között. Olyan gyorsan eltelt ez a pár év, hogy szinte észre se vettem, a következő pár pedig még gyorsabban fog, ezért elhatároztam, hogy mindennap tudatosan figyelni fogok arra, hogy abba az irányba haladjak, amerre a céljaimat sejtem. Persze ez nagy közhely, számomra mégis nagy felismerés volt, úgyhogy igyekszem változtatni a napjaimon – például nem elvállalni egy új munkát, ha még az előző hármat se fejeztem be, többet pihenni és több időt tölteni azzal a sok csodálatos emberrel, akiket a barátaimnak és a családomnak nevezhetek.

Szeretnék változtatni a blogomon is – nemcsak külsőleg (tényleg, hogy tetszik az új design?), hanem a lényegét tekintve is. Ahogy eddig, a központban ezentúl is a divat és az öltözködés marad – de sokkal személyesebb formában. Ez a személyesség azonban nem öncélú – azt szeretném, ha Titeket inspirálna és szórakoztatna, kikapcsolna. Mivel már sokan közületek évek óta követitek a bejegyzéseimet, Ti is visszavonhatatlanul bekapcsolódtatok az én életembe. Nagyon-nagy örömet okoznátok vele, ha megosztanátok majd velem a véleményeteket, gondolataitokat, hogy ne csak egy-egy profilképet lássak – tényleg szeretném, ha egy kicsit én is megismerhetnélek Titeket! Várom a hozzászólásaitokat itt, vagy a facebookon, de üzenetet is küldhettek nekem, amelyekre mindig válaszolok (rebeka.larinne@gmail.com). Írjatok akkor is, ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok! :)

Nagyon örülök ennek az új kezdetnek – remélem velem maradtok! :)