Browsing Category

ILLUSTRATION

ILLUSTRATION MY WORK

THE GARDENER | ALBUMBORÍTÓ TERV

2018-04-09
boritojpg

Korábban már meséltem róla, hogy a férjem, Varga Dániel jazz zenészként tanul Grazban – idén készíti a diploma albumát, amelyet perpillanat még nem tudok Nektek megmutatni, de az albumborítót, amelyet én készítettem, már igen! Azt hiszem mondanom sem kell, hogy mekkora öröm volt számomra ezen a grafikán dolgozni – Dani teljesen szabad kezet adott a megálmodásában, ami elég nagy boldogság volt (általában a megrendelőknek határozott elképzelésük van arról, hogy mit szeretnének látni végeredményül, ami persze nem jelent gondot, de néha igazán jól esik, ha rám bízzák az egész feladatot :)).

A lemez a The Gardener címet viseli, és az egész albumon véghúzódó, kertes-növényi-biológiai metaforán keresztül azt a kérdést teszi fel, hogy tud-e egy zenész úgy játszani, tud-e úgy üzenetet közvetíteni dallamokon és hangokon keresztül, hogy az végül több lesz, mint zene, esetleg össze tudja-e kapcsolni az embereket a természetfelettivel, Istennel? Ez így hirtelen, és ennyire röviden kicsit bonyolultan hangzik (főleg a kertes része miatt), de én rettentő inspirálónak tartom ezt a gondolatot, számomra rendkívül izgalmas kérdéseket vet fel a téma. A borító is erre reflektál – a növényeken visszaköszön az album szimbolikája; a sárga korong a szentséget jelöli, mint a régi szentképeken, ikonokon, azonban a neon színek mindent kicsit idézőjelbe tesznek, beemelik a mai, modern világunkat.

Ha kíváncsiak vagytok Dani zenéjére, akkor az egyik bandáját, a Moped Loewen zenekart ide kattintva követhetitek instagramon, vagy a honlapjukon hallgathatjátok meg a dalaikat, Danit instagram oldalát pedig itt találjátok.

dani_cover_front_small
dani_cover_back_small
danielvarga_cd

 

 

 

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

5 TIPP AZÉRT, HOGY IGAZÁN BOLDOG LÉGY EGYEDÜL

2018-03-18
divatillusztráció

Az egyedüllétet, szingliséget a legtöbb ember negatívumként (micsoda eufemizmus, inkább borzasztó kínként) éli meg. Mielőtt találkoztam a férjemmel, éveken át szingli voltam, és … őszintén? Úgy éreztem, hogy mindaddig, amíg nem találkozom a nagybetűs ővel, egy váróteremben kuporgok, míg mindenki más vidáman éli az életét.

Egyébként sokszor vagyunk így, Te se tagadd, sosem tudunk örülni annak az élethelyzetnek, amelyben éppen vagyunk. Mindig úgy érezzük, hogy ami előttünk van, az majd sokkal izgalmasabb lesz – akkor fog igazán elkezdődni az életünk, ha meglesz az az új munkahely, az a szuper lakás, az a igazi társ, a kisbaba, az autó… Nos, elég hamar rájöttem, hogy nem búslakodhatom sokáig egy olyan dolog miatt, amin nem tudok változtatni (meg úgy egyébként se), igenis el kell kezdenem élni az életemet, és meg kell találnom minden napban a szépséget akkor is, ha épp nem úgy történnek a dolgok, ahogy én azt előre elképzeltem, vagyis ha épp nincs mellettem valaki, akivel megoszthatnám az élet apró örömeit.

Annak ellenére, hogy már megtaláltam a párom, és hogy már tudom, a legjobb dolog ami történhetett velem, az az volt, hogy néhány évig egyedül voltam, még nem felejtettem el, hogy milyen szörnyen magányos tud lenni az az időszak, amíg az ember keresi a társát. Épp ezért írom most ezeket a sorokat – tudom, hogy mennyi egyedülálló lány olvassa a bejegyzéseimet, és arra gondoltam, hogy ha már egyikőtöket egy kicsit bátorítani tudom, már megéri felvetni ezt a témát! Szóval, íme pár rövid tipp, hogy ne csak átvészeld, hanem a legtöbbet hozd ki abból az időszakból, amit egyedül töltesz! :)

  1. TÖLTS SOK IDŐT A BARÁTAIDDAL ÉS A CSALÁDODDAL! Ez az időszak a legjobb arra, hogy új kapcsolatokat szerezz, illetve, hogy megerősítsd az ismeretségeidet. Mert amikor majd egy belépsz egy kapcsolatba, sokkal nehezebb lesz időt találnod arra, hogy a barátaiddal is találkozz, programokat szervezz. Erre persze leginkább akkor jöttem rá, amikor az összes barátnőm elköteleződött, és inkább a párjával töltötte a szabadidejét, mint velem – ebben a helyzetben még magányosabbnak éreztem magam, mint előtte. Azonban ez “kényszerített” arra, hogy megpróbáljak új barátokat szerezni, így végül rengeteg csodálatos, új lánnyal ismerkedhettem meg, akikkel ma egy fantasztikus, erős kis gangünk van, és akikkel még a rohanó hétköznapok és a távolság ellenére is tudjuk tartani a kapcsolatot.
  2. LÉPJ KI A KOMFORTZÓNÁDBÓL, és szervezz programokat! A barátokkal, családdal töltött programok – főképp azok, amelyek egy kicsit kilöknek a komfortzónádból – feltöltik a szíved minden kis zegzugát. Ha van valami, amit mindig is szerettél volna megtenni, olyan hobbi, amit mindig is ki akartál próbálni, például jelentkezni egy tánctanfolyamra, jogosítványt szerezni, utazni, elmenni egy felolvasóestre…. akkor azt tedd meg!
  3. ISMERD MEG ÉS SZERESD ÖNMAGAD – ez így elég naptáridézetesen hangzik, de létfontosságú. Amellett, hogy a barátaiddal sok időt töltesz, ne hajszold a társaságukat és ne félj egyedül lenni. Szánj időt saját magadra, olvasd el a könyveket, amelyeket mindig is szerettél volna, vidd el magad sétálni, egy kiállításra, menj el egyedül is a koncertre, színdarabra, amelyre kíváncsi vagy. Persze ezeket az élményeket szuper társaságban, másokkal is megosztani, azonban meglátod majd, hogy egyedül még inkább át tudod élni ezeket az programokat. Ha a saját társaságodban nem unatkozol, hanem teljesnek érzed magad és boldog vagy, akkor a szerelmeddel is az leszel.
  4. TEGYÉL A CÉLJAIDÉRT – akármik is legyenek ezek a célok, kezdj el lépéseket tenni feléjük. Ha a fenti tippnek köszönhetően elég időt töltesz a saját gondolataiddal, akkor hamarosan rá fogsz jönni arra is, hogy milyen életet szeretnél élni, melyek azok a dolgok, amik igazán fontosak a számodra, és melyek azok a célok, amiket szeretnél elérni. Ez a tökéletes idő arra, hogy tanulj és fejleszd magad, hogy elkezdj dolgozni a karrieredért (még akkor is, ha nem vallod magad karrieristának!).
  5. SEGÍTS MÁSOKNAK – ne csak önmagaddal foglalkozz, hanem nézz szét a környezetedben, hol tudnál segíteni? Legyen az bármilyen apróság, vagy önkéntes munka egy szervezetnél, ha segítesz másokon, az garantáltan örömmel fog betölteni, így ez a tevékenység dupla haszonnal jár! :)

Klisé, de ne vesztegesd az idődet azzal, hogy szomorkodsz (bármi is hiányzik éppen most az életedből), hanem kezdj el igazán élni, kezdj el tenni azért, hogy egyedül is elégedett, teljes és boldog legyen minden napod. <3 :)

*Az illusztrációt én készítettem.

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

HONNAN TUDOD, HOGY Ő AZ IGAZI?

2018-02-11
love_blogger

A szerelem és házasság témakörében van néhány ezerszer feltett, de megválaszolatlan, univerzális kérdés, amely mint minden nőt (ne is tagadd!), engem is folyton foglalkoztatott, mint például: Honnan tudod, hogy ő az igazi? Létezik olyan, hogy lelki társ? Igaz, hogy a szerelem elmúlik pár év után?

Ezeken a kérdéseken persze főképp addig rágódtam, amíg totálisan egyedül voltam, és kosztümös-romantikus filmeket nézve, sóhajtozva vártam a hercegemre. Amikor valakivel mégiscsak találkoztam, aki minimális érdeklődést mutatott szentimentális személyem irányában, rögtön elkezdtem az aggódást, bizonytalanná váltam, és elindultam a kombinálgatások kavargó spirálján (valószínűleg az előbb említett, jótékony hatású filmeknek köszönhetően): Vajon ő az, akivel leélem majd az életem? Mit is kéne pontosan éreznem? Persze tudtam, hogy higgadtan kellene kezelni a dolgokat – de bevallom, sokszor nem sikerült, mert annyira szerettem volna végre én is megtalálni a páromat.

Viszont volt egy dolog, ami mindig segített a helyére tenni bennem az érzelmeket – amikor olyan lányokkal és srácokkal beszélgettem, vagy olyan párok történetét olvastam, akik már megállapodtak. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, bármennyire is keresem őket – vagy még inkább, hogy ezek a kérdések nem a helyes kérdések. Rájöttem, hogy mindenkinek más és más története van, másképp éli meg a társválasztást és épp ez az, ami olyan izgalmassá és széppé teszi ezt az egészet, hogy sosem tudhatod, Veled hogyan fog megtörténni. Ami még fontosabb, hogy ezekből a sztorikból bátorságot merítettem, ezek a történetek erőt adtak ahhoz, hogy  ne pattogjak,  türelmes legyek, és bízzak abban, hogy a megfelelő időben tudni fogom, hogy mi a megfelelő döntés.

Mindezt azért meséltem el, hogy megértsd a legújabb kis cikksorozatom célját, amellyel szeretnélek bátorítani és megnyugtatni (ahogy korábban engem is megvigasztaltak mások, még ha nem is tudtak róla), ha még bizonytalanul keresed életed szerelmét, hogy ne aggódj, rá fogsz találni.

Kiválasztottam párat a fentebb emlegetett kérdések közül, amelyeket aztán feltettem 5 boldog házasságban élő, fiatal párnak – hátha vannak olyan tippjeik, vagy olyan gondolataik, amelyek inspirálóak lehetnek mások számára is (aminek külön örültem, hogy volt, ahol a férjek is válaszoltak, wohoo!).

Ezúttal, ebben a Valentin-nap alkalmából íródott cikkben az alábbi kérdésekre láthatjátok a válaszokat (az enyémet a bejegyzés végén!): Honnan tudtad, hogy Ő az igazi? Volt valamilyen különleges, körülírható vagy körülírhatatlan érzésed, vagy a szerelem mellett racionális megfontolás is volt pont Vele összekötni az életed?

szerelem

Máté (30): Racionális megfontolásnak szerintem az előkészítő szakaszban van szerepe (például kizárni, hogy ki az, aki nem jöhet szóba :) ), de alapvetően érdemes rugalmasnak lenni az elképzelésekben. Korábban mindig azt hittem, hogy csak azért mondják az emberek, hogy tudta az elején, hogy ő az igazi, mert utólag már könnyű ezt mondani, és saját magát is ezzel nyugtatja meg. De mégis, érzi az ember az elején (de nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit), talán egy olyan belső hangot, hogy „nyugi, ez jó lesz”.

Anna (27): Volt különlegessége, de nem annyira érzésnek mondanám, inkább annak az atombiztos tudásának, hogy „ez jó lesz”. Én a racionalitást sem tartom elhanyagolhatónak, mint második legfontosabbat a bizonyosság után. Érdemes mérlegelni, hogy ki milyen családból, háttérből jön, hogy áll a hittel/vallással, mik a prioritások az életében, milyen a jelleme, a múltja, hogy képzeli el a jövőjét – tudunk-e azonosulni ezekkel, vagy inkább idegen a világa. Ahogy az ősi, bibliai bölcsesség tartja „vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”.

 igazi-szerelem

Ilka (28): Nem tudom pontosan megfogalmazni, számomra a férjem mindig is különleges volt. És lehet, hogy bután hangzik, de filmbeillően pillangó-gyomor érzésem volt tőle, ha a közelemben volt. A kezdetektől nagyon inspirált a személyisége az aktivitásra és az egyre jobbra való törekvésre.

Dalma (28): Egyszerűen tudtam, egy abszolút biztos érzésem volt, csak úgy láttam a jövőmet, hogy Ő is az életem része. Nem tudtam azt elképzelni, hogy Ő nincs jelen benne. Ez egy belső bizonyosság volt.

divatblog-inspiracio

Lilla (27): Hát, nekem volt pár próbálkozásom Ádám előtt, és abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy akkor onnantól egy pár leszünk, akkor az előzőknél kapásból volt egy „ez nem az igazi” érzésem. Amikor Ádámmal kimondtuk, emlékszem, hogy vártam azt az érzést, de az volt a furcsa, hogy sehol nem volt. :)

Ádám (32): Egyszerűen tudtam, hogy nincs szükségem senki másra soha többet az életemben.

megerzes-intuicio

Ábel (28): Az első benyomás nekem fontos volt. Fanni nagyon kedves volt nekem már elsőre is, ami hosszútávon sem múlt el, különleges érzés volt.  A megismerkedésünk előtt már kb 3 évvel kiszemeltem Őt.

Fanni (28): Én inkább intuitív személynek tartom magam, és ebben a dologban is így gondolkodtam. Ez számomra is inkább egy megérzés volt – már az első találkozásunkkor nagyon jó érzésem volt vele kapcsolatban.

magyar-blog

Nekünk Danival nem egészen szokványos a történetünk – miután először találkoztunk, pont költözőfélben volt… Ő elment Grazba, én pedig Budapesten maradtam (egy kicsit szomorúan). Pedig amikor először beszélgettünk, rögtön szerelembe estem – és azt hiszem az „estem” a pontos kifejezés arra, ami velem történt. Egyszerre volt csodás és egy kicsit ijesztő, feltartóztathatatlan érzés, így végül egy kicsit örültem is neki, hogy elköltözik. Majd másfél évvel később újra felvette velem a kapcsolatot és megint találkoztunk – ami számomra azóta is megdöbbentő, hogy teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Amint belenéztem a kedves szemeibe, tényleg tudtam, hogy ő az, mintha valaki a fülembe suttogta volna, hogy „őt kerested mindig”, és nyoma sem volt annak a zaklatott szerelemnek, amit először éreztem vele kapcsolatban, minden csendes és békés lett.

Ez egy nagyon személyes történet, sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e Veletek, de számomra rettentő tanulságos volt több szempontból is – ekkor értettem meg, hogy mekkora jelentősége van a helyes időzítésnek az ember életében, és hogy az érzések mennyire változékonyak tudnak lenni. Mindkettőnk számára fontos volt a fejlődésben az a külön töltött másfél év, és rendkívül hálás vagyok érte – én például megtanultam, hogy hogyan tudok nagyon boldog és teljes lenni akkor is, ha épp egyedül vagyok…

És szerinted? Nagyon szeretném hallani a Te gondolataid is!

Az illusztrációkat én készítettem.
/A neveket a válaszadók kérésére megváltoztattam.

ILLUSTRATION MY WORK

ÉDES ILLUSZTRÁCIÓK

2017-12-02
illusztracio_suti_torta_cupcake

Ha Nagykanizsán jártok, mindenképpen térjetek be a világ egyik legkedvesebb és legfinomabb süteményeit felsorakoztató kis cukrászdájába, az ÉdessÉgboltba. Az apró gyümölcsös kosárkáikat szeretem a legjobban, bár a piték és a csupa csokis édességeik is fenségesek (a különleges eseményekre készülő, szépséges tortáikról nem is beszélve)!

Nemrég kaptam tőlük egy kis megbízatást – szerették volna, ha ezentúl logózott és a saját arculatukhoz illeszkedő motívumokkal borított papírba tudják csomagolni a süteményeket. Most már Ti is láthatjátok az eredményt, a legújabb illusztrációimat és két verziót a mintára, amelyeket a bájos édességbolt számára készítettem! Nektek hogy tetszenek?

illusztracio
illusztracio_sutik

 

BEAUTY ILLUSTRATION

ILLUSTRATED BEAUTY FAVOURITES

2017-11-01
beauty-illustration-larinne2_small2

Mostanában egyre többféle terméket próbálok ki a szépségápolás/dekorkozmetika területén, ezért arra gondoltam, hogy megosztom Veletek is a tapasztalataimat, hátha segít majd dönteni, ha legközelebb Ti is tanácstalanul ácsorogtok a sminkcuccokkal megrakott polcok előtt, hogy vajon melyiket is válasszátok a számtalan variáció közül. Ezúttal 5 aktuális kedvencemet láthatjátok, ráadásul illusztrált formában! :)

  1. Max Factor Facefinity All Day Primer – Sokáig nem értettem mi is az a primer, és miért is hasznos felkenni az arcunkra az alapozó felvitele előtt, de a youtube-os smink videók nézése megtette a hatását, és végül én is beszereztem egyet. A Max Factor Facefinity primernek nagyon finom, szinte bársonyos állaga van, szuper érzés felvinni az arcunkra, ahol szépen kiegyenlíti az bőrszínt és mattítja az arcot, ezáltal az alapozó még jobban el tudja fedni a bőrhibákat, és sokkal tartósabb lesz.
  2. Blanche Kávés Testradír – A Blanche natúr kozmetikumokról már korábban olvashattatok itt, ez az egyik kedvencem! A természetes, kávés illatú testradírt zuhanyzás közben használom – finoman teszi egyenletesebbé, ápoltabbá és hihetetlenül puhává a bőröm.
  3. Astor Fabulous Matte Lipstick – Édes illatú, kellemes rúzs az Astortól – bevallom, eddig nem tartozott a kedvenc márkáim közé, nem is igazán próbáltam tőlük termékeket, de ez a rúzs fantasztikus. Már nagyon rég kerestem egy ennyire matt és tartós rúzst, amelyet nem kellemetlen, szoborszerű érzés viselni. A 410-es, Passionate Berry árnyalatot használtam az esküvőmön, ez egy nagyon szolid, barackos tónus, pont arra jó, ha szeretnéd kiemelni az ajkaidat, de nem túl feltűnően… De az 500-as, Daring Berry árnyalat is a kedvencem, ez pedig a tökéletes vörös rúzs megtestesítője- erre a puha, meleg, matt vörös színre már évek óta vadászom, és nagyon boldog vagyok, hogy végre megtaláltam! :)
  4. Catrice High Glow Highlighter – A Catrice púderes formátumú highlighterét még a beauty expert Pekár Magdi ajánlotta nekem a nyáron, hogy ha nem akarok egy vagyont költeni egy highlighterre, akkor ez az igazi – és tényleg, csodás csillogást ad az arcnak, valamint elég tartós, szóval abszolút nem bántam meg, hogy egyelőre nem ruháztam be egy drágább változatra. Ha még nem használtál highlightert, akkor próbáld ki, mert láthatóan ragyogóbbá teszi az arcot, még akkor is, ha amúgy alig viselsz más sminket.
  5. Benefit They’re Real Mascara – Ezt a szempillaspirált Londonban vettem még tavasszal, és még mindig tart. Extra hosszú pillákat varázsol!

Az illusztrációt én készítettem.

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

A MŰVÉSZGENERÁCIÓNKRÓL.

2017-05-28
illustration-blogger-inspiration

“Álmodj nagyot, higgy magadban és légy sztár!”

-villogta nemrég egy ledfal a városban, amely a Balerina című, gyerekeknek szóló animációs filmet reklámozta. Nem mondanám, hogy különösebb bajom lenne azzal, ha bátorítják, és biztatják a kislányokat, hogy merjenek gondolkodni a jövőjükről, arról, hogy mit szeretnének elérni az életben – ezt fontosnak tartom. Azonban szörnyen ideges tudok lenni azokra az (akár felnőtteknek szóló) inspirációs mantrákra, amelyeknek nemcsak, hogy nincs semmi értelmük, de károsak is. 

Igen, károsak – mert hazugságokkal beszélik tele a bizonytalan lányok bátortalan szívét. Például olyanokkal, hogy csak akkor lehet boldog és teljes az életed, ha megvalósítod önmagad (bármit is jelentsen ez a hangzatos frázis). Olyan álmokat és célokat tűznek elénk, amelyek sokszor nem is a mieink – manapság például mindenki művész szeretne lenni (mondom ezt a legnagyobb, cinkos kikacsintással, mert természetesen a semmire-se-jó divat- és textiltervező diplomámmal én is ide tartozom). Minden emberben ott van a kreativitás, de a tehetségünket rengetegféle szakmában, és az élet legkülönfélébb területein ki tudjuk bontakoztatni.

Egy barátnőm sokszor szomorkodott és panaszkodott amiatt, hogy nem érzi magát tehetségesnek. Úgy gondolta, hogy mivel híján van mindenféle művészi hajlamnak, biztosan jelentéktelen élete, unalmas és haszontalan pályája lesz. Sokáig nem vette észre a saját értékeit (pedig csodálatos lány), mert azokat a társadalom most épp nem tartja annak. Pár év alatt végül megtalálta azt a szakmát, amelyben tündököl és jól érzi magát, de más barátnőim még mindig hasonló kétségek között őrlődnek. Cikinek, és szégyellnivalónak tartják, ha nem abban a szakmában dolgoznak, amit tanultak, vagy ha nem alkotó tevékenységet végeznek, ha “csak” szimplán alkalmazottak egy cégnél. Úgy érzik, hogy kudarc a karrierjük és az életük – és én ezt felháborítónak és rettenetesen dühítőnek tartom, hiszen mindnyájan fantasztikusak, és egyébként sem a munkánk határozza meg az identitásunkat. 

Mert miért lenne kudarc az, ha az ember szorgalmasan és ügyesen dolgozik egy irodában vagy egy üzletben? Miért kéne szégyellni azt, ha valakinek tisztességes állása van, ahol kitartóan és becsülettel helyt áll mindennap? Csak mert szerintem ez a lényeg igazából – hogy bármit is csinálunk, azt a legjobb képességeink szerint tegyük, mert ez az a hozzáállás, amely igazából elégedetté tesz minket. Ha jól végezzük a munkánkat, bármi is legyen az. És ez az a hozzáállás, amely eljuttat minket oda, ahol lennünk kell – még ha évekbe is telik.

Mert igen, az inspirációs idézetek azt is elhallgatják, hogy néha hosszú évekbe telik, hogy elérd a céljaidat. Senki sem tud egyik napról a másikra felhúzni egy sikeresen és hatalmas bevétellel működő brandet, vagy az illusztrációival a brit Vogue lapjaira kerülni. Elfelejtik megemlíteni, hogy ha el akarsz érni valamit, azért mennyire sokat kell dolgozni – sokszor ingyen, vagy akár veszteségesen, éveken keresztül. Nem beszélnek arról sem, hogy közben mennyire elfáradsz.

És azt sem mondják el, hogy ez néha nem éri meg. Lehet, hogy ezzel most lesz, akit megbotránkoztatok, mert a sokak által vélt szerepemből adódóan épp azt kéne sulykolnom, hogy de nem baj, ki kell tartani, csak menj, kergesd az álmaidat, és egyszer majd sikerül… De nem tudom ezt mondani. Én gyakran úgy érzem, hogy mindez nem éri meg – vagy legalábbis nem mindenkinek éri meg. Számtalan olyan projekt után állítom ezt, amelyről azt hittem, hogy fantasztikus kiugrási lehetőség, de igazából semmi eredményt vagy bevételt nem hozott (csak a világ legnagyobb balekjának éreztem magam tőle). Számtalan olyan év után mondom ezt, amikor szinte minden nap késő éjszakáig fenn voltam, hogy be tudjam fejezni ezeket a kis projekteket, mert elvállaltam olyan munkákat, amelyek azt hittem, közelebb visznek a nagybetűs céljaimhoz. Számtalan olyan lemondott program, hétvégi kirándulás és utazás után mondom ezt, amelyeket a barátaimmal és a családommal tölthettem volna, de én otthon maradtam egyedül dolgozni.

És nem érte meg. Vagy talán csak azért, mert rengeteget tanultam belőle, és most már igyekszem nem elkövetni ugyanazokat a hibákat – megtanultam, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyekre igent kell mondani, és melyek azok, amelyekre még annyi időt sem szabad áldozni, hogy meghallgassam mit kínálnak. Azt is észrevettem, hogy nem csak az tud örömöt okozni, ha álmaim projektjén dolgozom (merthogy sokszor az sem olyan nagy móka és kacagás ám), hanem minden olyan munka, amelynek látom az eredményét, és amelyről tudom, hogy jól, és a legjobb tudásom szerint végeztem el.

Illetve azt is megtanultam, hogy mennyire fontos pihenni és kikapcsolódni. Sokkal fontosabb, mint hajszolni olyan célokat, amelyeknek az elérése nem is biztos, hogy boldoggá tennének. Szóval most itt tartok. Próbálok lassabb üzemmódra kapcsolni, hiszen ki mondta, hogy huszonévesen el kell érni mindent, amit elérhetsz az életben? Rengeteg tervem, álmom, ötletem és célom van, amelyeket szeretnék megvalósítani – de igazából ráérnek. Az sem baj, ha lesz olyan, amely majd csak 10, 15 vagy 20 év múlva válik valóra – de ezek miatt addig is nem szeretném elszalasztani a bársonyos napsugarakat és a nyár illatát, halk fényeit, vagy a lehetőségét annak, hogy a szerelmemmel, a legédesebb barátaimmal, vagy a családommal töltsek egy-egy estét, napot, vagy hétvégét – és igazán élvezni tudjam az életemet.

És Ti, Ti hol tartotok?

 

ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

MIÉRT BÁNTJÁTOK A VÉKONY LÁNYOKAT?

2017-03-31
girls-all-sizes

Felkavaró. Csontvázak. Zombik kifutója, szégyen. Az a modell a halál kapujában ácsorog! Szomorú. Anorexia! Anorexiások!

Ezek a kommentek egy neves divatblog egyik bejegyzése alá érkeztek, de nem az első alkalom volt, hogy ilyen hozzászólásokat láttam egy vékonyabb nő (ez esetben egy modell) fotójának közlése után.

Nagyon szeretek most élni. Most, amikor a nőknek annyi szabadsága van, mint még soha; most, amikor a nőket arra buzdítják, hogy szeressék a testüket, legyenek természetesek és fogadják el, tartsák szépnek a saját adottságaikat. Amikor a Glamour címlapján retusálatlan cellulitisz virít (thank you Glamour!), amikor Alicia Keys smink nélkül áll kamera elé, és sorolhatnám még mindazokat az apró lépéseket, amelyekkel a hírességek és a divatmárkák napjainkban igyekeznek lerombolni a lehetetlen szépségideálok évtizedek óta tartó uralmát (tudom, tudom, azért még ma sem olyan felemelő a helyzet, a Kardashian-klán és instagram klónjaik pusztító hatására ez alkalommal ne térjünk ki…). Csodálatos, hogy ennyiféle méretű és bőrszínű nőt láthatok a filmekben, fotósorozatokban, a kifutókon – fantasztikus, hogy ma már a telt lányoknak sem kell szégyenkezniük az alkatuk miatt. Azonban azt vettem észre, hogy valami újra átkattant – míg egy molett nő alakját semmilyen negatív felhangú megjegyzéssel nem szabad illetni, addig a törékenyebb lányok a legdurvább csúfolódásoknak vannak kitéve.

Én mindig is szupervékony voltam. Emlékszem, kislány koromban rémálom volt nadrágot vásárolni: általában 2-3 mérettel kisebb nadrágokat hordtam, mert egyedül azoknak a dereka passzolt rám – anyukám pedig hozzátoldott a szárukhoz, vagy épp levágta, ha shortokra volt szükségem.  A védőnőktől folyton megkaptam, hogy kórosan sovány vagyok, a rokonaimtól, hogy ennem kéne, és mindenki, aki nem ismert aggódva kérdezte, hogy “ugye nem tartod magad kövérnek?” (ami persze igen, biztos segítséget jelenthetett volna abban az esetben, ha esetleg anorexiás vagyok). Mondanom sem kell, hogy mindig jó étvággyal ettem és próbáltam hízni, de sosem sikerült – pedig 1-2 kiló plusz vagy mínusz is jól meglátszik rajtam. De még ma is – amikor már jóval “normálisabb” formákkal rendelkezem – érnek olyan kommentek, amelyeket nyilván nem rossz szándékkal tesznek az illetők, de azért rosszul eshetnének (eshetnének, ha hagynám.) Például mit szólnál, ha rólad folyt volna a következő kis beszélgetés:

– Jaj milyen kis vékony vagy, gyere te is, fogd meg a karját, milyen vékony!

– Fúj… nem.

Ez pár hónapja történt, és bár nem nagyon érdekelt a dolog, mert szeretem a saját testemet, úgy, ahogy van, azért utána párszor elég bizonytalanul pillantottam a kissé kiálló csontokkal tűzdelt tükörképemre.

Szerintem rendkívül fontos, hogy egészséges és változatos formájú és méretű nőket mutassanak be médiában – hiszen több millió lány önképére vannak hatással. Azonban amikor egy vékony nőről készült fotó alatt olyan kommentek jelennek meg ezrével, hogy “adjatok már neki enni, mindjárt összeesik” vagy amelyekben zombinak, anorexiásnak bélyegzik, akkor ez miért nem háborít fel senkit? Ki mondta, hogy csak azok a nők számítanak egészségesnek, normál testalkatúnak, akiken van pár kiló plusz? Miért gondolják, hogy azok a lányok, akiknek jobban kilátszanak a csontjaik, azok biztosan bulimiásak vagy anorexiásak? És ha véletlen azok lennének, akkor hogyan tételezhetik fel, hogy egy fintorgó hozzászólással majd segíthetnek az ügyön? Persze jól tudom, a gyűlölködő, arcnélküli kommentháború időszakában kár is ezen töprengeni…

Igazából csak annyit szerettem volna mondani, hogy lányok, bókoljunk egymásnak. Sose bántsuk, hanem vegyük észre a másikban mindazt a szépséget, ami megadatott neki – és hívjuk fel rá a figyelmét. Akár mindennap. Neked mikor mondtak valami kedveset legutoljára – akár a külsőddel, akár a belső értékeiddel kapcsolatban? És Te mikor dicsértél meg másokat legutóbb?

 

*az illusztrációt én készítettem.

BEAUTY ILLUSTRATION MY WORK

CSODASZER PATTANÁSOK ELLEN

2017-03-16
fashion-illustration-beauty-divatrajz

Vallomás: éveken keresztül szenvedtem a pattanásoktól. Tinédzserkoromban egész jól megúsztam a dolgot, így azt hittem, hogy később sem lesz probléma a bőrömmel, egészen 21 éves koromig. Teljesen hirtelen jöttek elő újra az aknék, és megkeserítették minden tükör előtt töltött percemet. Hamar rájöttem, hogy ez nem felszíni probléma, így sorra jártam az összes orvost, végigcsináltam minden vizsgálatot, becsületesen beszedtem a felírt gyógyszereket, de hiába.

Miért is mesélem el mindezt?

Mert biztos vagyok benne, hogy közületek is sokan küszködnek ezzel, és ha valaki, akkor én tudom, mennyire kellemetlen és bosszantó, milyen óriási önbizalomhiányt tud okozni. Épp ezért szeretném Veletek megosztani a tapasztalatomat egy krémről, amelyet egy éve többen is ajánlottak nekem, a gyógyszertárakban kapható La Roche Posay Effaclar Duo (+)-t. Azóta már mindenhol látom, magazinokban, online felületeken – én szinte utolsó esélyként próbáltam ki.

Azt hiszem nekem ez a krém tette helyre a bőrömet. Tavasszal kezdtem el használni, és augusztus végére eltűnt az összes bosszantó pötty – persze lehetséges, hogy más változás is közrejátszott, de mivel már az első használata után láttam egy kis javulást, biztos vagyok benne, hogy tényleg segített. Üde, friss, gélszerű állaga van, rögtön megnyugtatja a bőrt, anélkül, hogy utána zsíros érzetet hagyna maga után.

Szóval, ha Te is hasonló problémával hadakozol, és már mindent kipróbáltál (azért fontos, hogy elmenj orvoshoz, mert az aknés bőr számtalan betegséget jelezhet), de ha már mindent megtettél amit csak lehetett, akkor talán érdemes lehet még kipróbálni ezt a krémet is. Az ára nem vészes – 4200 Ft, és bőséges használattal is hónapokra elegendő! Ezen a linken még több infót megtalálsz róla, az összetevőiről, illetve mások véleményét is elolvashatod.

Ha Ti már használjátok/használtátok, akkor írjátok meg a véleményeteket, kíváncsi vagyok, vajon Nektek működött-e! Vagy esetleg van más csodaszeretek, amit érdemes lenne megosztani a sorstársakkal? 😀

* Az illusztrációt és a fotókat én készítettem *

pattanások-krém
aknés bőr-beauty

ILLUSTRATION MY WORK

DEAR BUDAPEST

2017-02-04
belvaros_budapest_small

 

Télen készítettem 3 posztert a PostAir felkérésére a leggyönyörűbb, és legkedvesebb városunkról, Budapestről. A kis térképek végre elérhetőek a városban több helyen is! Itt és most csak kis részleteket láthattok, de az illusztrációim Budapest hidait, fürdőit és a belvárosát ábrázolják. Ha szeretnétek meglesni, vagy esetleg megvásárolni valamelyiket, akkor irány a Rododendron, a Szimpla Design shop, a King shop, vagy pedig a PostAir etsy oldala. :)

 

FINAL_budapest_furdo1500_small

 

ILLUSTRATION MY WORK

TÉRKÉP LISSZABONRÓL

2017-01-04
img_9476

Egy új, illusztrált térképet készítettem a Fejős Éva magazin számára! Az első lapban is láthattátok már a rajzaimat (ide kattintva beleleshettek a magazinba), a téli számba pedig Lisszabonról készíthettem egy kis térképet, amelyet itt láthattok. Mindig annyira nagy öröm a számomra, amikor nyomtatásban láthatom a rajzaimat – remélem Nektek is tetszik!

Azóta Budapestről is készítettem már hasonló illusztrációkat, alig várom, hogy azokat is megoszthassam Veletek! :)

img_9466