ILLUSTRATION SPIRIT & SOUL

HONNAN TUDOD, HOGY Ő AZ IGAZI?

2018-02-11
love_blogger

A szerelem és házasság témakörében van néhány ezerszer feltett, de megválaszolatlan, univerzális kérdés, amely mint minden nőt (ne is tagadd!), engem is folyton foglalkoztatott, mint például: Honnan tudod, hogy ő az igazi? Létezik olyan, hogy lelki társ? Igaz, hogy a szerelem elmúlik pár év után?

Ezeken a kérdéseken persze főképp addig rágódtam, amíg totálisan egyedül voltam, és kosztümös-romantikus filmeket nézve, sóhajtozva vártam a hercegemre. Amikor valakivel mégiscsak találkoztam, aki minimális érdeklődést mutatott szentimentális személyem irányában, rögtön elkezdtem az aggódást, bizonytalanná váltam, és elindultam a kombinálgatások kavargó spirálján (valószínűleg az előbb említett, jótékony hatású filmeknek köszönhetően): Vajon ő az, akivel leélem majd az életem? Mit is kéne pontosan éreznem? Persze tudtam, hogy higgadtan kellene kezelni a dolgokat – de bevallom, sokszor nem sikerült, mert annyira szerettem volna végre én is megtalálni a páromat.

Viszont volt egy dolog, ami mindig segített a helyére tenni bennem az érzelmeket – amikor olyan lányokkal és srácokkal beszélgettem, vagy olyan párok történetét olvastam, akik már megállapodtak. Ilyenkor mindig rájöttem, hogy ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, bármennyire is keresem őket – vagy még inkább, hogy ezek a kérdések nem a helyes kérdések. Rájöttem, hogy mindenkinek más és más története van, másképp éli meg a társválasztást és épp ez az, ami olyan izgalmassá és széppé teszi ezt az egészet, hogy sosem tudhatod, Veled hogyan fog megtörténni. Ami még fontosabb, hogy ezekből a sztorikból bátorságot merítettem, ezek a történetek erőt adtak ahhoz, hogy  ne pattogjak,  türelmes legyek, és bízzak abban, hogy a megfelelő időben tudni fogom, hogy mi a megfelelő döntés.

Mindezt azért meséltem el, hogy megértsd a legújabb kis cikksorozatom célját, amellyel szeretnélek bátorítani és megnyugtatni (ahogy korábban engem is megvigasztaltak mások, még ha nem is tudtak róla), ha még bizonytalanul keresed életed szerelmét, hogy ne aggódj, rá fogsz találni.

Kiválasztottam párat a fentebb emlegetett kérdések közül, amelyeket aztán feltettem 5 boldog házasságban élő, fiatal párnak – hátha vannak olyan tippjeik, vagy olyan gondolataik, amelyek inspirálóak lehetnek mások számára is (aminek külön örültem, hogy volt, ahol a férjek is válaszoltak, wohoo!).

Ezúttal, ebben a Valentin-nap alkalmából íródott cikkben az alábbi kérdésekre láthatjátok a válaszokat (az enyémet a bejegyzés végén!): Honnan tudtad, hogy Ő az igazi? Volt valamilyen különleges, körülírható vagy körülírhatatlan érzésed, vagy a szerelem mellett racionális megfontolás is volt pont Vele összekötni az életed?

szerelem

Máté (30): Racionális megfontolásnak szerintem az előkészítő szakaszban van szerepe (például kizárni, hogy ki az, aki nem jöhet szóba :) ), de alapvetően érdemes rugalmasnak lenni az elképzelésekben. Korábban mindig azt hittem, hogy csak azért mondják az emberek, hogy tudta az elején, hogy ő az igazi, mert utólag már könnyű ezt mondani, és saját magát is ezzel nyugtatja meg. De mégis, érzi az ember az elején (de nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mit), talán egy olyan belső hangot, hogy „nyugi, ez jó lesz”.

Anna (27): Volt különlegessége, de nem annyira érzésnek mondanám, inkább annak az atombiztos tudásának, hogy „ez jó lesz”. Én a racionalitást sem tartom elhanyagolhatónak, mint második legfontosabbat a bizonyosság után. Érdemes mérlegelni, hogy ki milyen családból, háttérből jön, hogy áll a hittel/vallással, mik a prioritások az életében, milyen a jelleme, a múltja, hogy képzeli el a jövőjét – tudunk-e azonosulni ezekkel, vagy inkább idegen a világa. Ahogy az ősi, bibliai bölcsesség tartja „vajon járnak-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”.

 igazi-szerelem

Ilka (28): Nem tudom pontosan megfogalmazni, számomra a férjem mindig is különleges volt. És lehet, hogy bután hangzik, de filmbeillően pillangó-gyomor érzésem volt tőle, ha a közelemben volt. A kezdetektől nagyon inspirált a személyisége az aktivitásra és az egyre jobbra való törekvésre.

Dalma (28): Egyszerűen tudtam, egy abszolút biztos érzésem volt, csak úgy láttam a jövőmet, hogy Ő is az életem része. Nem tudtam azt elképzelni, hogy Ő nincs jelen benne. Ez egy belső bizonyosság volt.

divatblog-inspiracio

Lilla (27): Hát, nekem volt pár próbálkozásom Ádám előtt, és abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy akkor onnantól egy pár leszünk, akkor az előzőknél kapásból volt egy „ez nem az igazi” érzésem. Amikor Ádámmal kimondtuk, emlékszem, hogy vártam azt az érzést, de az volt a furcsa, hogy sehol nem volt. :)

Ádám (32): Egyszerűen tudtam, hogy nincs szükségem senki másra soha többet az életemben.

megerzes-intuicio

Ábel (28): Az első benyomás nekem fontos volt. Fanni nagyon kedves volt nekem már elsőre is, ami hosszútávon sem múlt el, különleges érzés volt.  A megismerkedésünk előtt már kb 3 évvel kiszemeltem Őt.

Fanni (28): Én inkább intuitív személynek tartom magam, és ebben a dologban is így gondolkodtam. Ez számomra is inkább egy megérzés volt – már az első találkozásunkkor nagyon jó érzésem volt vele kapcsolatban.

magyar-blog

Nekünk Danival nem egészen szokványos a történetünk – miután először találkoztunk, pont költözőfélben volt… Ő elment Grazba, én pedig Budapesten maradtam (egy kicsit szomorúan). Pedig amikor először beszélgettünk, rögtön szerelembe estem – és azt hiszem az „estem” a pontos kifejezés arra, ami velem történt. Egyszerre volt csodás és egy kicsit ijesztő, feltartóztathatatlan érzés, így végül egy kicsit örültem is neki, hogy elköltözik. Majd másfél évvel később újra felvette velem a kapcsolatot és megint találkoztunk – ami számomra azóta is megdöbbentő, hogy teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Amint belenéztem a kedves szemeibe, tényleg tudtam, hogy ő az, mintha valaki a fülembe suttogta volna, hogy „őt kerested mindig”, és nyoma sem volt annak a zaklatott szerelemnek, amit először éreztem vele kapcsolatban, minden csendes és békés lett.

Ez egy nagyon személyes történet, sokat gondolkodtam, hogy megosszam-e Veletek, de számomra rettentő tanulságos volt több szempontból is – ekkor értettem meg, hogy mekkora jelentősége van a helyes időzítésnek az ember életében, és hogy az érzések mennyire változékonyak tudnak lenni. Mindkettőnk számára fontos volt a fejlődésben az a külön töltött másfél év, és rendkívül hálás vagyok érte – én például megtanultam, hogy hogyan tudok nagyon boldog és teljes lenni akkor is, ha épp egyedül vagyok…

És szerinted? Nagyon szeretném hallani a Te gondolataid is!

Az illusztrációkat én készítettem.
/A neveket a válaszadók kérésére megváltoztattam.

You Might Also Like

No Comments

Leave a Reply