OTHER SPIRIT & SOUL

HELLO, ÚJ KEZDET

2017-09-23
small_4

Nagyon furcsa elkezdeni ezt a bejegyzést, egyrészt, mert már olyan rég nem jelentkeztem, másrészt pedig, mert talán a legszemélyesebb, amit valaha megosztottam Veletek. Amikor írok, mindig a bevezetéssel vannak a legnagyobb küzdelmeim, sosem voltam benne jó, hogy lehet frappánsan és igézően, magával ragadóan elkezdeni egy történetet, leírást – így, mivel most  sem találom a megfelelő szavakat, inkább a közepén kezdem.

Augusztus végén, egy bársonyos szombat estén férjhez mentem – férjhez mentem a legjobb barátomhoz, a legdrágább férfihoz, akit csak ismerhetek. Nem igazán posztoltam még a hírről, pedig néha nagyon szerettem volna megosztani a készülődés pillanatait: amikor hímeztem a ruhámat, vagy a virágpiacra mentem anyukámmal, amikor számoltam vissza a napokat, vagy a helyszínen jártunk Danival, de végül úgy döntöttem, hogy mindezt egyelőre megtartom magamnak. Az életünk annyi pici mozzanatát osztjuk meg mostanában jó ismerősökkel (és teljesen ismeretlenekkel), hogy felszabadító volt egy kicsit nem törődni ezzel az egésszel. Ráadásul épp az esküvő, a nászút és az új otthonunkba való költözés miatt annyira sok munka és feladat torlódott össze számomra a nyáron, hogy néha lehetőségem és energiám sem maradt arra, hogy bejelentkezzek itt.

Pedig nagyon szeretem ezt a kis szegletét az internetnek – az egyik legnagyobb öröm a számomra, amikor ide készíthetek tartalmat. Sokszor és sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mikor és meddig érdemes folytatni ezt a blogot, és ebben az évben arra jutottam, hogy amíg ennyire feltölt (bárcsak találnék erre egy kifejezőbb szót!), addig mindenképp. Viszont arra is rájöttem, hogy sokszor vannak az életben olyan helyzetek, amikor egy kis szünetet kell tartani, egy kis teret és időt kell adni magunknak. Bevallom, butaság, de rengeteget idegeskedtem korábban azon, ha nem tudtam hetente több bejegyzést készíteni a blogomra (merthogy voltak olyan évek, amikor hetente több posztra is jutott időm!), és még ma sem szeretem magára hagyni ezt az oldalt, azt hiszem érhető okok miatt, hiszen ha nem posztolok, akkor egy idő után elmaradoztok, Ti, kedves olvasóim.

De aztán rájöttem, hogy ahhoz, hogy változni tudjunk, hogy a dolgok még jobbra forduljanak, néha el kell engedni azt, amit addig kétségbeesetten szorongattunk.

Mint ahogy például a Use Unused tervezői is fogták magukat, és bátran befejezték, ami nem ment, pedig évek munkáit kellett maguk mögött hagyniuk – de így el tudtak kezdeni valami újat. Vagy amikor kilépsz egy már nem működő, csak egymást lejjebb és lejjeb sodró barátságból vagy kapcsolatból – de ezáltal lehetőséget adsz arra, hogy valaki más, valaki új belépjen az életedbe, akivel talán ösztönözni tudjátok majd egymást, akivel talán jobb íze lesz a kávénak és akivel újra lesz iránya a létnek.

Vagy, mint ahogy én is, elköltöztem Budapestről most, az esküvő után – pedig sosem akartam, mert mindig is ott éltem, és mindig is azt hittem, hogy az az egyetlen hely, ahol boldog lehetek. A hideg szaladgált a hátamon, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy nem szeretnék-e inkább külföldön szerencsét próbálni, most mégis Ausztriából írom ezeket a sorokat. A férjem (milyen izgalmas ezt a szót leírni!) Grazban tanul, most épp itt az élete – és bármennyire is szeretem Budapestet, számomra nem volt kérdés, hogy ahol ő él, ott lesz az otthonom nekem is. Még csak két hete ébredünk minden nap ebben a szép új lakásban, de olyan boldog és nyugodt vagyok, mint amilyen már rég voltam. Pedig minden porcikámnak honvágya van, a budapesti ősz a kedvencem! Mégis, már tudom, hogy szükségem volt erre a változásra – hiába végzem ugyanazt a munkát minden nap, hiába hiányoznak a barátaim és a Károlyi kert, itt valahogy most minden lassabb és békésebb, egészen más ritmusa és illata van az életnek. És bár régen egészen másképp terveztem a húszas éveimet, úgy tűnik, hogy most igazából épp ez kellett nekem.

Szóval sok mindent elengedtem, amihez eddig ragaszkodtam – köztük egy kis időre ezt a blogot is, hogy pihenjek, teljesen ki tudjak zökkenni az eddigi hétköznapjaimból és, hogy egy kis ideig csak és egyedül Danira tudjak figyelni. De most, hogy kezdek belerázódni ebbe az új életbe, itt vagyok újra, és várom, hogy megoszthassam Veletek az elmúlt időben készült munkáimat, vagy azokat a fotókat, rajzokat, amelyeken most dolgozom. Elengedtem azt a buta tervemet is, hogy egy hagyományos (de formabontó) divatblogot kerekítsek ebből a kis felületből (merthogy sokszor ez volt a szándékom), hiszen végülis eddig sem ez volt a jellemző rá – bár ki tudja, egyszer lehet, hogy mégis ilyen irányt fog venni a történet. De addig is posztolok, úgy és ahogy eddig is, arról, ami épp foglalkoztat, hébe-hóba vagy gyakrabban, ahogy épp sikerül, és próbálok nem aggódni többet olyan dolgok miatt, amelyek igazából nem számítanak. Ti pedig remélem velem maradtok, de a leginkább azt, hogy ugyanúgy, ahogy én is, mertek változtatni a régi álmaitokon és megtaláljátok az új, jobb dolgok kezdeteit.

A fotókat a Just Stay Natural párosának köszönhetjük, a menyasszonyi ruhámat pedig én készítettem a barátnőimmel alapított Hey Darling márkánkkal közösen.

small_1
pusztazámor

 

You Might Also Like

4 Comments

  • Reply janettaylor 2017-09-25 at 06:42

    Sok boldogságot! <3

  • Reply Hajni 2017-09-25 at 10:43

    Csodálatos!!! :) :) :)

  • Reply Lenk Krisztina 2017-10-05 at 14:57

    Sok boldogságot! Gyönyörű menyasszony voltál!

  • Reply Brigi 2017-10-10 at 08:57

    Annyira inspiráló vagy! <3

  • Hozzászólás a(z) Hajni bejegyzéshez Cancel Reply